A gyűjtemény leírása
A Néprajzi Múzeum őrzi a 19-20. század halászatának, népies halfogási módozatainak egyik legjelentősebb tárgyi emlékanyagát. A több mint kétezer darabos kollekció viszonylag nagy száma kisebb tárgyakból tevődik össze.A törzsgyűjtemény létrehozása szétválaszthatatlanul egybefonódott Herman Ottó halászati monográfiájának (1887) megjelenésével.
Hermann a halászat kutatását a 20. század első felében egyik legfontosabb témájának tekintette a honi etnográfia, ezért nem véletlen, hogy ez a tárgygyűjtésekben is megmutatkozott. Az 1950-es évektől Csermák Géza és Molnár Balázs jelentősebb tárgygyűjtéseit kell megemlíteni.
A tárgycsoportok közül kiemelkedik a szigonyok és azok tartozékainak jelentős száma (vágóhorgok, tapogatók); a rekesztőhalászat eszközei közül a vesszővarsák, hálóvarsák, rekesztőhálók (mét, marázsa, eresztőháló) és a húzóhálók érdemelnek említést. A kishálók (kece, emelőháló, szák stb.) alkotta tárgycsoport is a jelentősebbek közé tartozik a gyűjteményen belül. Darabszámában a horgos halászat tárgyai és kellékei, a horogkészségek, horgok, puttyogtatók, fentők a reprezentáló tárgycsoportok. A kiegészítő eszközök közül a hálókötő tűk, haltartó eszközök, jégpatkók, jégvágó balták érdemelnek említést.
Az utóbbi évek során inkább már az újabb kori horgászáshoz kapcsolódó tárgyak kerültek be a múzeumba.
A gyűjtemény muzeológusa: Dr. Szabó Magdolna
Feldolgozások:
Gönyey Sándor: A Néprajzi Múzeum szigonygyűjteménye. Néprajzi Értesítő XXIX. 1937. 171-183.
Morvay Péter: A Néprajzi Múzeum jégpatkó gyűjteménye. Néprajzi Értesítő XXXI. 1939. 1-14.
Szilágyi Miklós: Halászatgyűjtemény. In Fejős Zoltán (főszerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei. Budapest, Néprajzi Múzeum, 2000. 115-130.