A gyűjtemény leírása
A Mesterséggyűjtemény közel 13 000 tárgyával a múzeum negyedik legnagyobb magyarországi anyagot őrző gyűjteménye. Az alapvető rendezőelv szerint a kézműves-tevékenységek: a céhes mesterségek, annak felbomlását követően a kisiparok valamint a háziipar műhelyfelszerelései, szerszámkészletei kerültek a gyűjteménybe. Az e tevékenységek nyomán létrejött késztermékek a múzeum más kollekcióiban találhatók.
Ez alól csak a fafaragás körének - népművészeti szempontból a 19. század utolsó harmada óta figyelmet érdemlő - azon tárgyai (például guzsalyok, orsók, vetélők, vászonveszítők, mosósulykok, mángorlók, mézeskalács ütőfák, kékfestő nyomódúcok) jelentenek kivételt, melyeket egyben valamilyen háziipari vagy kisipari foglalatosság során használtak. (De már a teknők és melencék, a tálak és kupák a Táplálkozás gyűjteménybe kerültek.)
Az 1950-es végén kristályosodott ki az a törekvés, hogy az etnográfusok már komplett műhelyek (műhelyberendezések, felszerelések) dokumentálását és megvásárlását tekintették feladatuknak. Az 1960-as évek során Gáborján Alice gönci, sátoraljaújhelyi, telkibányai és nyíregyházi csizmadia, nagykőrösi tímár és kiskunfélegyházi szűrszabó műhelyt hozott a gyűjteménybe. Gönyey Sándor Sashalmon fésűs, Molnár Mária Beleden kékfestő, majd Pápán, miként Gráfik Imre Pécsen, mézesbábos és gyertyaöntő teljes műhelyt vásárolt meg.
Az 1990-es években Horváth Gyula Balassagyarmatról és Budapestről kalapos, Fejér Gábor Makóról asztalos műhelyt hozott a gyűjteménybe, és bekerült egy két és félszázas tárgyszámú kőfaragó műhely is Hála József révén Süttőről. Ha nem is az eddig megismert alapossággal, de bemutatható a kovács, a fazekas, a szitás, a szabó, a csipkeverő, a teknővájó mesterség eszközkészlete is.
A mesterséggyűjtemény a különböző szempontokat tartalmazó gyarapítási törekvések ellenére sem fedi le a magyar népi kismesterségek teljes körét. A belső arányok egyenetlenségét az egyes tárgytípusok túlzott reprezentációja mutatja. A száz darabnál többet magukban foglaló tárgycsoportok a teljes kollekció mintegy felét adják: bábsütő minta: 1267, kékfestőminta: 1162, guzsaly: 1026, fésűsminta: 978, csipkeverő fa: 588, orsó: 519, mángorló: 385, sulyok: 310, orsókarika: 156, rokkaszeg: 148, gereben: 130, vászonfeszítő: 102 darab.
A mesterséggyűjtemény tudományosan legjobban feldolgozott része a háziipar keretei között űzött szövés-fonás eszközanyaga, a fafaragás népművészeti kiállításokon és albumokban is megjelent tárgy együttesei, valamint a céhes ipar emlékanyaga.
A gyűjtemény muzeológusai: Szuhay Péter és Kőszegi Gábor
Feldolgozások:
Szolnoky Lajos: Az Országos Néprajzi Múzeum guzsalygyűjteménye I. Budapest. 1951.
Molnár Mária: Faragóspecialista műhelye Faddon. Néprajzi Értesítő XLVII. 1965. 329-336.
Szolnoky Lajos: Alakuló munkaeszközök. A népi kenderrost-megmunkálás. Budapest. 1972.
Bogdán István: Régi magyar mesterségek. Magvető Könyvkiadó, 1973. 407 p.
Gráfik Imre: Mesterséggyűjtemény. In Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei. Budapest, Néprajzi Múzeum 2000. 325-358.
Gráfik Imre: Céhemlékek. A Néprajzi Múzeum tárgykatalógusai 12. Budapest, Néprajzi Múzeum, 2008.