A gyűjtemény leírása
A festmények gyűjtése már a 19. század utolsó harmadában megkezdődött a főváros részéről. A Székesfővárosi Képzőművészeti Bizottság kezdetben „polgári arczképcsarnok” létrehozását javasolta, majd 1884-ben városképpályázatot írtak ki. A gyűjtemény 19–20. század fordulójáról származó anyagát meghatározza ez a két műtárgycsoport: a város történetéhez kapcsolódó jelentős személyiségek portréi, illetve a várost és környékét, annak változásait bemutató tájképek. Ehhez kapcsolódott a 20. század elejétől a fiatal művészek alkotásainak a gyűjtése, amelyet már nem a tematika, hanem a művészi minőség befolyásolt.
Az 1933-ban, a Károlyi Palotában megnyitott Fővárosi Képtár már a 19–20. századi magyar festészet nívós keresztmetszetét tudta bemutatni, a 20. század közepére pedig az egyik legjelentősebb magyar festészetet bemutató gyűjtemény lett. A Fővárosi Képtár második világháborús veszteségeit, majd a Magyar Nemzeti Galéria alapításakor átadott több mint tizenkétezer mű hiányát a Festészeti Gyűjtemény is megszenvedte. Az 1960-as évektől újrainduló képzőművészeti gyűjtés ezeket a hiányokat pótolta, reagálva a klasszikus modern mesterek ebben az időszakban alacsony áraira. Az 1960-as évektől napjainkig ez a gyűjtési irány kiegészült a kortárs festészet különböző irányzatainak gyűjtésével. Ma mintegy kétezer alkotás található a Festészeti Gyűjteményben.
Gyűjteményvezetők:
ACZÉL ESZTER
aczel.eszter@btm.hu
PÁLDI LÍVIA
paldi.livia@btm.hu