Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia
A Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia
![Likőrösüveg](https://asset.museum-digital.org/hu-bu/images/202004/200w_likoroes-ueveg-677145.jpg)
Fél literes, hengeres, rövid nyakú, színtelen üveg, színes papírcímkéjén "Brazíliai Rum Köves és László Rum és Likőrgyár Budapest Magyar Gyártmány" felirat. A színes címkéjén védjegy látható címerben: Kola Pax felirattal babérágat tartó galambbal. A címkén színes ábrázolás, tengerparton pálmafa alatt bennszülött látható hórdó, horgony ás árurakomány mellett állva, háttérben vitorláshajó látható. Ezek a gyarmatáru szimbólumai.
![Likőrösüveg](https://asset.museum-digital.org/hu-bu/images/202004/200w_likoroes-ueveg-677138.jpg)
Szögletes rövid nyakú színtelen üveg, "Braun Testvérek R.T. Anno: 1839 Budapest Őszibarack Magyar gyártmány" feliratú színes nyomat címkével. A címkén a felirat fölött szőlőfütöt tartó nyitott szárnyú sas és nyitott korona /védjegy/. A gyártó Braun család címerállatával. Alsó részén díjérmek láthatóak. A család szeszipari ténykedése Braun Lajos dédapa idejében vette kezdetét. Ő alapította meg a Braun Testvérek likőrgyárat –feltehetően 1839-ben. Ebben egyebek mellett pezsgőbort, borszeszt és ecetet is készítettek. A cég székhelye 1949-es államosításáig a Budapest, Üllői út 60-as szám alatt volt. Államosítása után 1956-ig a Magyar Likőripari Vállalat üzemegysége lett. Helyén ma lakótelep áll. 1956-ban ugyanis a harcokban annyira megsérült az amúgy öreg épület, hogy 1958-ra elbontották. A telephely emlékét pár fotó, a cégét pedig a sztártermék, jórészt Artur testvérének, Gézának „találmánya”, a Hubertus likőr őrzi. A cég és a család hírnevét és vagyonát a likőrgyártás adta. Az 1830-as években a Salvator Braun, a huszadik század elejétől például a máig ismert Hubertus.
![úti kávéfőződoboz](https://asset.museum-digital.org/hu-bu/images/202004/200w_uti-kavefozodoboz-677132.jpg)
"Sport presso" feliratú, szétnyitható, oldalán csattal záruló, lekerekített sarkú és szélű úti kávéfőzős doboz. Körülbelül az 1960-as évekből.
![Sörösüveg](https://asset.museum-digital.org/hu-bu/images/202004/200w_soeroesueveg-677125.jpg)
Vörösesbarna, nyújtott nyakú, karcsú üveg öntött sörösüveg. Felső pereme vastag. Domború öntött felirat "Drei Eichen Brauerei, Hermanstadt, Nagyszeben." Középütt öntött 3 fa ábrázolás. 1910-es évek.
![Háztartási kávédaráló és fiókja](https://asset.museum-digital.org/hu-bu/images/202004/200w_haztartasi-kavedaralo-es-fiokja-677065.jpg)
Kávédaráló: Kocka alakú /fa/ daráló négy kis lábon, lapos fém rátéttel, magas gombfogós hajtókarral. A daráló teste vajsárgára festve, peremén zöld csíkkal. Elülső oldalán a fiók fölött rombusz alakban "Aero" védjegy. Kávédaráló fiókja: tégla alakú gombhúzós fiók, előlapja vajsárgára festve, a fogó világos zöld.
![Vizeskancsó](https://asset.museum-digital.org/hu-bu/images/202004/200w_vizeskancso-677006-2.jpg)
Talpas, hasas, nyakán körgyűrűs, széles kiöntőjű, füles kancsó. Nyakán, peremén, fülén keskeny fekete csík. Fekete keretű széles kék oldalcsík. Alatta szembenéző sas rajza és "Fekete Sas Szálloda Hódmezővásárhely" felirat. A Fekete Sas története: A bécsi Hofburg bálterme után a Fekete Sasban található Közép-Európa második legnagyobb és legszebboszlop nélküli bálterme. Impozáns méreteihez (hossza 32 méter, szélessége 15 méter, magassága 11 méter) a leggyönyörűbb eklektikus, neobarokk és rokokó elemekkel díszített megjelenés társul. A mai Fekete Sas szálló helyén álló épületekről az első említés 1789-ből származik. Akkoriban egy egyszerű földszintes étterem működött a területén. Az eredeti épület 1829 –ben sajnos leégett. Az újjáépítés során egy emelettel gazdagodott és vendégszobákat kapott. A munkálatok után, 1830 –ben nyitott meg újra, Fekete Sas néven. 1898-ban a törvényhatósági bizottság közgyűlése elhatározta, hogy lebontatja a régi épületet és helyére egy nagyobb, ünnepélyesebb a városhoz méltóbb szálloda-kávéház együttest építtet. A meghirdetett első pályázatra 15 terv érkezett be. Az 1900-ban lefolytatott bírálaton azonban egyetlen tervet sem ítéltek kivitelezésre alkalmasnak, ezért újabb, szűkebb pályázatra került sor, most már 5 résztvevővel. Ennek nyertesét, Pártos Gyulát bízták meg 1903-bana szálloda-kávéház tervezésével. A kivitelezési munkálatok elvégzésére a város Kruzslicz Péter építési vállalkozóval kötött szerződést. Az építkezés két és fél év után, 1905 decemberében ért véget. A végszámla, amibe az építés került: 340 ezer korona lett. Az új, méltóságteljes épület a Fekete Sas nevet kapta. A névre utaló madárplasztikát az épület keleti homlokzatán helyezték el. Az épület ünnepélyes átadására 1905 karácsonyán került sor. Eredeti elrendezésében a szállodai szobák mellett éttermet, kávéházat, söntést és sörcsarnokot foglalt magában. Emeleti részén ezen kívül – leginkább bálokra használt – impozáns nagytermet is kialakítottak. Ez hatalmas belső terével, páholysorával és színpadával a kor technikai lehetőségeit figyelembe véve műszakilag is figyelemre méltó építészeti teljesítmény volt. Az 1997-ben elkezdődött felújítás részeredményeként január 25-én használatba vették az emeleti nagytermet. Ma már nem szálloda, hanem Rendezvényház. Elegáns bálok, vacsorák, lakodalmak, céges rendezvények, konferenciák ideális helyszíne, egyben Csongrád megye legtöbb vendég befogadására alkalmas rendezvényháza.
![Tejes kanna](https://asset.museum-digital.org/hu-bu/images/6/682049-vt_201521-3/tejes_kanna/200w_tejes-kanna-682049-2.jpg)
5 literes, alumínium tejes edény. Hengeres testű, fedele lapos, tányérszerű. Vaspánttal zárható, melyet a kanna peremén elhelyezett két fülbe kellett belebújtatni. Az ilyen tárolók a 20. században elterjedt használati tárgyak voltak. A friss tejet ilyenekben tárolhatták, sőt akár szállíthatták is az emberek. Ezt a darabot Kreisel László cukrászműhelyében használták az 1940-es évektől.
![Alumínium ételhordó](https://asset.museum-digital.org/hu-bu/images/6/682051-vt_2018_261-4/aluminium_etelhordo/200w_aluminium-etelhordo-682051-2.jpg)
Három részes alumínium ételhordó edények, melyek feketére festett, hajlított fém lemezszálra lettek a füleiknél fogva szorosan felfűzve. Az ilyen edényekben szállították az emberek magukkal az ételt a munkába, az utazásokra, kempingezéshez. Az egymásra tett edények lezárták az alattuk lévőt, ezért csupán a legfelsőhöz volt szükség valódi fedőre. Az ilyen tárolókban az étel ideig-óráig meleg is maradhatott, emellett alumínium anyaga miatt alapvetően könnyebb súlya volt. A kialakított fülnél fogva, könnyedén lehetett cipelni is.
!["Járjunk szebb ruhában vásároljuk kész ruhát"](https://asset.museum-digital.org/hu-bu/images/201908/200w_jarjunk-szebb-ruhaban-vasaroljuk-kesz-ruhat-615340.jpg)
"Járjunk szebb ruhában vásároljuk készruhát", propaganda plakát. Jelzés nélkül. Jobbra fent a Mahir akkori logója. A villamosplakáton munkába igyekvő férfiak gyűrűjében iskolás gyermekét vezető, csinos egybeszabott ruhában siető nő látható. A reklám mindkét nemnek szól, de a hölgy piros ruhája a kép középrészén odavonzza a szemet. A hatvanas évek reklámjain a nők ruházata nőiesebb és változatosabb képet mutat, mint az előző időszakban. Már nem a munkásruhás vagy fejkendős nő az ideál, hanem a konfekcióruhába öltözött városi nő. Ezeken a reklámokon a nők csinosan, rendezett frizurával jelennek meg – természetesen a „szocialista jó ízlés” határain belül. "Vásároljon készruhát!" – olvasható a propagandareklámon a hazai textilipar dicsőségére. "Legyen mindig jól öltözött" – hirdette a Fővárosi Ruházati Bolt Vállalat. Az 1956-os forradalmat követő „aki nincs ellenünk, az velünk van” politikájában, a könnyűipar fejlődésével párhuzamosan lendületet kapó kereskedelmi reklámozás korai – a hatvanas évek második harmadáig tartó – korszakát idézi meg ez a villamosplakát is. Ebben az időszakban már egyre több szakbolt, szakvállalat, az Állami Áruházak Vállalat (1966-tól Centrum Áruházak nagyvállalat) filiáléja hirdette tevékenységét és árukínálatát. Ezeken a reklámokon a nők már csinosabb öltözékekben, divatos frizurával jelennek meg – természetesen a „szocialista jó ízlés” határain belül. A plakátok, szórólapok elsősorban grafikus eszközökkel készültek, a villamosplakátok megjelenésére a festői megoldások a jellemzők. A nagyvárosokban a munkahely és a lakóhely olyan messze volt egymástól, hogy a kettő közötti táv megtétele csak közlekedési eszközzel volt megoldható. Az ipar és a kereskedelem korán felismerte a tömegközlekedési eszközök által nyújtott reklámlehetőségeket. A közlekedési eszközökön elhelyezett plakátok nagy előnye, hogy sokan látják őket és zárt térben jelenik meg. A reklámot szemlélő több figyelmet szentel a reklámüzenetre. A villamosplakátokra is azok az általános követelmények voltak jellemzőek, mint az utcán megjelenő társaikra: a kevés, de kifejező szöveg, (lehetőleg szlogen vagy versike, márkanév) és a hatásos képi megjelenítés, melyet a jó színválasztás is kiemel. Mérete miatt (kb. 18x24 cm; 24x36 cm) kevésbé alkalmazható rajta a nagyplakátokon hatásos színformákkal komponált ábrázolásmód, ugyanakkor ez a műfaj a részletezőbb, képszerű ábrázolást jobban elbírta, anélkül, hogy a plakát édeskéssé, giccsessé válna.
![Ruházati Bolt](https://asset.museum-digital.org/hu-bu/images/201908/200w_ruhazati-bolt-615325.jpg)
Ruházati Bolt. Férfi és női készruhák Lent apróbetűvel: Typopress felirat. Balszélen, középtájt: viaszba nyomot pecsétként RB monogram látszik. Jelzés nélkül. Sárga alapon őszi kabátban egy férfi és egy nő beszélget, a szél a nő haját borzolja, a férfi kalapjához nyúl, hogy a fején maradjon. Balra a képhez hasonlóan hangsúlyos felirat: RUHÁZAT BOLT. A hatvanas évek reklámjain a nők ruházata nőiesebb és változatosabb képet mutat, mint az előző időszakban. Már nem a munkásruhás vagy fejkendős nő az ideál, hanem a konfekcióruhába öltözött városi nő. Ezeken a reklámokon a nők csinosan, rendezett frizurával jelennek meg – természetesen a „szocialista jó ízlés” határain belül. "Vásároljon készruhát!" – olvasható a propagandareklámon a hazai textilipar dicsőségére. "Legyen mindig jól öltözött" – hirdette a Fővárosi Ruházati Bolt Vállalat. Az 1956-os forradalmat követő „aki nincs ellenünk, az velünk van” politikájában, a könnyűipar fejlődésével párhuzamosan lendületet kapó kereskedelmi reklámozás korai – a hatvanas évek második harmadáig tartó – korszakát idézi meg ez a villamosplakát is. Ebben az időszakban már egyre több szakbolt, szakvállalat, az Állami Áruházak Vállalat (1966-tól Centrum Áruházak nagyvállalat) filiáléja hirdette tevékenységét és árukínálatát. Ezeken a reklámokon a nők már csinosabb öltözékekben, divatos frizurával jelennek meg – természetesen a „szocialista jó ízlés” határain belül. A plakátok, szórólapok elsősorban grafikus eszközökkel készültek, a villamosplakátok megjelenésére a festői megoldások a jellemzők. A nagyvárosokban a munkahely és a lakóhely olyan messze volt egymástól, hogy a kettő közötti táv megtétele csak közlekedési eszközzel volt megoldható. Az ipar és a kereskedelem korán felismerte a tömegközlekedési eszközök által nyújtott reklámlehetőségeket. A közlekedési eszközökön elhelyezett plakátok nagy előnye, hogy sokan látják őket és zárt térben jelenik meg. A reklámot szemlélő több figyelmet szentel a reklámüzenetre. A villamosplakátokra is azok az általános követelmények voltak jellemzőek, mint az utcán megjelenő társaikra: a kevés, de kifejező szöveg, (lehetőleg szlogen vagy versike, márkanév) és a hatásos képi megjelenítés, melyet a jó színválasztás is kiemel. Mérete miatt (kb. 18x24 cm; 24x36 cm) kevésbé alkalmazható rajta a nagyplakátokon hatásos színformákkal komponált ábrázolásmód, ugyanakkor ez a műfaj a részletezőbb, képszerű ábrázolást jobban elbírta, anélkül, hogy a plakát édeskéssé, giccsessé válna.
!["Asszonyok keltessünk minél több baromfit, könnyebb a beadás, több kerül a...](https://asset.museum-digital.org/hu-bu/images/import_6/201901/200w_26171756796.jpg)
"Asszonyok keltessünk minél több baromfit, könnyebb a beadás, több kerül a piacra" Lent apróbetűvel: Begyűjtési Minisztérium Tájékoztatási és Propaganda Osztálya. Jelzés nélkül A meglévő Földművelésügyi Minisztérium mellett 1950-ben létrehozták az Élelmezési Minisztériumot, melynek vezetője Nagy Imre lett. Az új minisztérium azonban nemcsak a begyűjtéssel foglalkozott, így az megszűnt és 1952-ben megkezdte működését a csak begyűjtési feladatokat ellátó Begyűjtési Minisztérium, melyet szintén Nagy Imre irányított. A begyűjtés mértéke évről évre nőtt, 1946-tól számítva 1952-re a beszolgáltatási teher megnégyszereződött. 1952-ben rendkívül kedvezőtlen volt az időjárás, ezért a padlásokat teljesen lesöpörték. 1953-ban meghalt Sztálin. Ez jelentős hatalmi átrendeződést jelentett. 1953 júliusában Nagy Imre lett az új miniszterelnök, és a begyűjtés mértéke csökkent. Az 1956. októberi események elsöpörték helyéről az addigi pártvezetést. A begyűjtés intézményét 1956. október 30-án szüntették meg. A szovjet intervenció pedig megdöntötte a rendelkezést kiadó, Nagy Imre vezette kormányt. Az 1956 novemberében felálló kádári vezetés nem újította fel a beszolgáltatás rendszerét. A nagyvárosokban a munkahely és a lakóhely olyan messze volt egymástól, hogy a kettő közötti táv megtétele csak közlekedési eszközzel volt megoldható. Az ipar és a kereskedelem korán felismerte a tömegközlekedési eszközök által nyújtott reklámlehetőségeket. A közlekedési eszközökön elhelyezett plakátok nagy előnye, hogy sokan látják őket és zárt térben jelenik meg. A reklámot szemlélő több figyelmet szentel a reklámüzenetre. A villamosplakátokra is azok az általános követelmények voltak jellemzőek, mint az utcán megjelenő társaikra: a kevés, de kifejező szöveg, (lehetőleg szlogen vagy versike, márkanév) és a hatásos képi megjelenítés, melyet a jó színválasztás is kiemel. Mérete miatt (kb. 18x24 cm; 24x36 cm) kevésbé alkalmazható rajta a nagyplakátokon hatásos színformákkal komponált ábrázolásmód, ugyanakkor ez a műfaj a részletezőbb, képszerű ábrázolást jobban elbírta, anélkül, hogy a plakát édeskéssé, giccsessé válna. Ez a plakát ennek némileg ellentmondani látszik, ami a kép stílusából fakad. A plakát az izmos, jól táplált, egészségtől kicsattanó nőtípust ábrázoló szocialista realista képek csoportjába sorolható, melyek kötelező optimizmust sugárzó ábrázolásukkal az eszmét dicsőítették.
![Fürdőruha reklámplakátja](https://asset.museum-digital.org/hu-bu/images/201704/200w_10115942377.jpg)
Fürdőruha reklámplakátja: a plakát jobb oldalán fekete-piros-fehér csíkos, kétrészes fürdőruhát viselő nőalak látható, mellette piros színű napernyő. A nőalak mellett felirat: "új nyár, új fürdőruha". A háttér kék színű. Jobbra fent a nyomda logója, lent a felelős kiadó neve: Székely József, a nyomdai szám és a nyomda neve: Terv Nyomda. A plakáton hajtásnyomok láthatók.
![Fabulon](https://asset.museum-digital.org/hu-bu/images/import_6/201901/200w_26172033451.jpg)
Fabulon Kék alapon kör alakú arany keretben hátratekintő szép női arc: Pataki Ágnes manöken műszempillás, parókás portréja. 1971-ben a Kőbányai Gyógyszerárugyár (1948 előtt: Richter Gedeon Rt.) kozmetikumokkal kezdte bővíteni termékeinek palettáját, így született meg a Fabulon termékcsalád. A hazai reklámtörténetben az első nagyszabású kampánysorozat e márkához köthető. Fabulon betűsort Finta József (1931 – 1994) tervezőgrafikus, reklámfényképész alkotta. Az arculat fontos eleme volt Pataki Ágnes manöken arcképe, aki olyannyira összefonódott a márkával, hogy Fabulon Ágiként is emlegették. "Eredetileg egy fotós lány, Németh Andrea vizsgasorozatához készült a felvétel. A képekben azonban a lány tanára, Finta tanár úr fantáziát látott és felajánlotta őket a Kőbányai Gyógyszergyárnak, ahol Veres Marika, a gyár PR-igazgatója felfedezett. Így nemsokára plakátokon láttam viszont magam, s egy csapásra a Fabulon kozmetikumok arca lettem, tulajdonképpen véletlenül.” (Pataki Ági) „…úgy gondolom, hogy sokkal inkább a nőkre voltam hatással, mint a férfiakra. Az nem véletlen, hogy egy női kozmetikai szer arcának választottak. A szakember, aki engem erre kiszemelt, nő volt, és olyan arcot keresett, amivel a nőket lehet megcélozni…” (Pataki Ági) A Kőbányai Gyógyszerárugyár és a Magyar Hirdető közös munkájával, dr. Veres Gáborné reklámszakértő, tanácsadó közreműködésével nagyszabású reklámkampányba kezdtek a Fabulon népszerűsítésére. Az esztétikus felirat, az ikonikus arc és a Mahirben született fülbemászó szlogen ̶ „Fabulon a bőre őre, Ezt használja nyakra, főre!” ̶ együttes alkalmazásán túl, számos olyan lehetőséget kihasznált a Fabulon reklámkampány, ami által joggal tekinthető fordulópontnak a magyar reklámiparban. Felismerték a csomagolás fontosságát, formatervezőkkel terveztették meg a flakonokat, tubusokat és más csomagolóeszközöket. A boltok önkiszolgáló rendszere miatt a tervezésnél szempont volt, hogy feltűnő, csalogató csomagolások szülessenek. A praktikusság olyan szempontjaira is odafigyeltek, mint például, hogy a leginkább csúszós kézzel megfogott naptejes flakonnak érdemes olyan formát adni, ami meggátolja, hogy az kiessen a használó kezéből. A Fabulon-kampány során használták az árukapcsolás lehetőségét is, így például Medicor kvarclámpához ajándék Fabulon napozó krémet adtak a Keravillban. A testápoló megjelenésekor például két hétig azt kizárólag a Luxus Áruházban lehetett beszerezni. (A ma mindennapos testápoló kifejezést is a Fabulon használta először). A hagyományosa reklámeszközökön túl (feliratos napernyők, műanyag szatyrok, táblák, hirdetések, rádió és tv reklám, prospektus) olyan szenzációnak számító attrakciókat is bevetettek, mint például a Fabulon szót kiíró repülő a Balaton fölött. Pataki Ági, mint a Fabulon arca több mint két évtizeden át tekintett le a Kálvin térre. A reklámmozaikot, az avantgárd képzőművész, Erdély Miklós készítette 1982-ben. A különleges technikával készült fotókerámia teljesen fagyálló, tisztítható volt és az évek során sem fakult ki. A művész a kép minden kerámiadarabkáját egyenként válogatta ki, s ezeket összeillesztve alkotta meg művét. A Kálvin téri mozaikhirdetést 2000-ben távolították el a tűzfalról. Hiányát a járókelők nehezen szokták meg, hiszen sokak szemében ez a kép több volt, mint reklám. „Fabulon kéz és testápoló. Egész bőrének őre! Rendszeres használata a bőrt rugalmassá, simává, a kiszáradt kézbőrt finom tapintásúvá teszi. A bőrbe dörzsölve azonnal felszívódik, a fürdés vagy mosakodás során elveszett zsírréteget pótolja.”
![Divatos és elegáns a mino-médy. Hölgy bal kezében 4 db. Cipő](https://asset.museum-digital.org/hu-bu/images/import_6/201901/200w_26172001275.jpg)
1976-ban alapították a Minőségi Cipőgyárat. A budapesti székhelyű, egykori állami vállalatnak Csengeren működött az egyik üzemegysége, ahol cipőfelsőrészeket és késztermékeket gyártottak. A termékeiket kis választékban viszont hatalmas sorozatban állították elő Mino, Mino-médy és egyéb márkaneveken. Leginkább szovjet exportra kerületek az itt készült cipők. Ez az 1970-es évek végén az 1980-as évek elejéig biztosította gyár működését. De ez nem tartott sokáig. A Minőségi Cipőgyár már a rendszerváltást sem élte meg: 1987-ben felszámolták. Kristyán Judit magyar modell, fotómodell, manöken. Az '70-'80-as években őt tartották a legszebb lábú magyar manökennek. A Kálvin téri Mino cipő házfal méretű reklám kép modellje volt.
![Május 1. Ruhagyár](https://asset.museum-digital.org/hu-bu/images/import_6/201901/200w_26172000731.jpg)
Elegant grafikus plakátja. Elegant a divatmárka 25 éves a Május 1. Ruhagyár Grafika: Sárváry Katalin Sárga alapon lila-rózsaszín nagygalléros kabátban álló női figura grafikája, "Elegant a divatmárka" felirattal. A józsefvárosi Elnök utcában található honvédségi ruharaktár épületében a harmincas években létesült katonai ruhagyár. A ruhagyár 1958-ban vette fel a Május 1. nevet. Később civil ruhákat is gyártani kezdtek, ezért Elegant Május 1. Ruhagyár lett az új elnevezése. A gyár egészen 1994-ig működött. A gyár elnevezése persze kihagyhatatlan "poén" lett a május elsejei felvonuláson - a dolgozók rendre az első felvonuló csapatok között integettek a dísztribünön ülőknek, ezzel mutatva jó példát minden szocialista munkásnak. Hiszen a Május 1. ruhagyárban minden napot munkával ünnepeltek a dolgozók.
![Újdonság a legújabb Minivizor TV](https://asset.museum-digital.org/hu-bu/images/import_6/201901/200w_26172041207.jpg)
Minivizort hirető plakát. Sárga alapon miniszoknyás, körömcipős nő alsótestének sziluettje látszódik. Gyártó: Videoton Rádió és Televíziógyár Származási ország: Magyarország Év: 1971 A hatvanas években a hölgyek a reklámok hatást keltő „eszközei”, illetve elsőszámú célcsoportja lettek: a fogyasztási cikkek legfőbb vásárlói és - a tömeges városba vándorlások miatt - az egyre inkább urbánussá váló életmód legfőbb terjesztői. Ezzel összefüggésben egyre gyakoribbakká váltak azok a hirdetések, melyek a tömblakásokba költöző dolgozó nők számára kínáltak készételeket, konyhai eszközöket, idő- és energiatakarékos háztartási gépeket. 6 Az eszménykép a Chanel-kosztümöt viselő, középkorú, elegáns, ápolt nő - a háztartását okosan vezető asszony. 7. Ez figyelhető meg a korabeli vásárlásokat dokumentáló archív fotókon és a korszak nyomtatott reklámhordozóin egyaránt. A plakátok, szórólapok elsősorban grafikus eszközökkel készültek, megjelenésükre a festői megoldások mellett az élénk színek és kontúrok, lehatárolt felületek kontrasztja a jellemző, az akkori nyomdatechnika lehetőségiből adódóan is. Kedvelt színek: a lila, sárga, narancssárga, zöld, piros, kék, fekete és ezek kombinációi, különböző árnyalatai. Hordozható tranzisztoros televízió. 29 db tranzisztorral és 24 db diódával. 28 cm képátlójú robbanásmentes képcsővel, 220 V-ról és 12 V akkumulátorról is üzemel. 1967-ben megszületett az első hordozható fekete-fehér TV, a Minivizor. Több modell is volt. Sikeres terméknek számított. A termék tervezésében részt vett Dániel József formatervező is. Forrás: Mit vásárolt Jucika? Nők a szocialista reklámban. Időszaki kiállítás a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban (Veress Kinga) http://www.magyar-iparmuveszet.hu/kiadvanyok2018/2018-06/
![Skála reklámszatyor](https://asset.museum-digital.org/hu-bu/images/201908/200w_skala-reklamszatyor-613708.jpg)
Húsvéti Skála reklámszatyor az 1980-as évekből. Az 1980-as években nagy újdonságnak és ritkának számított a "nejlonszatyor"-nak nevezett műanyag táska/reklámszatyor. A képen a reklámhölgy a cégtől kapott feliratos pózol, húsvéti kosarában Skála emblémás tojások láthatók. Az évtized közepén ennek a reklámhordozónak a jelentősége még mindig nem volt tisztázva. A reklámszatyor hirdetési értékével a Magyar Reklámszövetség Propagandista szakosztályának keretei között működő Reklámkritikai Fórum is foglalkozott, 1986-ban elemző vizsgálatot folytattak többek között e témában is. Közel 200 vállalat szatyrait vizsgálták meg. Megpróbálták e média ismérveit összefoglalni, szerepét behatárolni. Azt fogalmazták meg, hogy a reklámszatyor a médiastratégia kiegészítő eszköze kellene, hogy legyen. A "merítésből" kiderült, hogy a szatyrok megrendelését többnyire a propagandisták intézték, nem mindig végiggondolt célkitűzésekkel, e reklámhordozó specifikumainak (minimális szövegfelhasználás, vizuális motívumok, jól felismerhető logók, figyelemfelkeltő színek használata, teherbírás, alkalmazhatóságuk) figyelembe vétele nélkül. (Forrás: Frank Erika: Mi van a hazai reklámszatyrokon kívül? Propaganda. Reklám, 1986/2,3, 25-26.) Az ÁFÉSZ a rendszerváltás előtti Magyarországon elterjedt, elsősorban a vidéki boltokat üzemeltető szövetkezetek egységes neve, az Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet rövidítése. Területileg és helyi szinten is több ÁFÉSZ működött, de például szövetkezetekbe tömörültek a fodrászok, cukrászok, cipészek stb. is. 1976-ban nyitotta meg kapuit a Skála Budapest Szövetkezeti Nagyáruház, majd a Szöváru Nagykereskedelmi Vállalattal való fúziót követően megalakult a Skála-Coop Közös Vállalat. Háziasszonya éveken keresztül Komjáthy Ágnes („Skála Ági”) volt. A Skála-Coop (köznapi nevén Skála) a magyar kiskereskedelem jelentős szereplője, magyar vállalat. Az első áruházukat, a Skála Budapest Nagyáruházat 1976. április 3-án nyitották meg, a második bolt, a Fehérvár Áruház megnyitására két évvel később, 1978. április 1-én került sor, innentől kezdve pedig sorra épültek az áruházak országszerte. A Skála-Coop első igazgatója Demján Sándor volt, aki merőben új kereskedelmi filozófia alapján vágott bele az új áruház létrehozásába. E döntésével nem kis kockázatot vállalt, hiszen fel kellett adnia a Gorsium ÁFÉSZ vezetőségi helyét az új vállalkozásért. A nyolcvanas évekbeli reklámhordozókon – így a zacskókon is – szereplő nők mind fiatalok, öltözékük is ezt tükrözi. Legtöbbször erős sminkben, kiegészítőkkel, ékszerekkel felékesítve jelennek meg. Gyakran tűnt fel ugyanaz az az arc különböző reklámokban, azért is, mert a nők, akik mellékállásban modellkedtek, maguk készítette sminkben és ruhában álltak a kamera elé: a kialakuló manökenszakmában nem volt mindegy, hogy melyik modellnek milyen a ruhatára.
![Keravill prospektus](https://asset.museum-digital.org/hu-bu/images/201908/200w_keravill-prospektus-613628.jpg)
Keravill prospektus A Keravill jelentős kiskereskedelmi vállalat volt Magyarországon. Az 1950-ben alapított Kerékpár, Rádió és Villamossági Kiskereskedelmi Vállalat rövidítése. A tanácsrendszer létrejöttével, fővárosi tanácsi vállalat lett. 1951-ben felvette a Fővárosi Kerékpár, Rádió és Villamossági Kiskereskedelmi Vállalat nevet. Neve a területi kereskedelmi korlátok eltörlését követően 1973-tól KERAVILL Kereskedelmi Vállalatra változott. Elsőként vezette be Magyarországon 1961-ben a minta utáni árusítást. 1966-tól általánosította az önkiszolgáló rendszert. Az 1980-as években áruház jellegű bolthálózatát fejlesztette és bevezette a telefonos értékesítést. A privatizáció során 714 millió Ft-os alaptőkével 1989-ben részvénytársaságot alakítottak Keravill Nagy- és Kiskereskedelmi Rt. néven. A cég Várszegi Gábor üzletember érdekeltségeként a Fotex-csoport tagja lett. Az akkor még tőkeresőnek számító cégcsoporton belül a Keravill helyzete nem tűnt rossznak. A Fotex azonban nem foglalkozott a társasággal. Elmaradtak a szükséges fejlesztések és beruházások ezért Keravill 54 év után 2004 decemberében végleg megszűnt.
![Ajándékozzon illatszert az Állami Áruházból](https://asset.museum-digital.org/hu-bu/images/201908/200w_ajandekozzon-illatszert-az-Allami-Aruhazbol-615347.jpg)
Ajándékozzon illatszert az Állami Áruházból Az Állami Áruház Nemzeti Vállalatokat 1949 májusában alapították. Az első Állami Áruház 1952-ben nyílt meg Újpesten az Árpád és az István út sarkán Rákos Pál tervei alapján. A szocialista, realista stílusban épült hatalmas bevásárlóközpont árkádos kialakítása miatt igazi kuriózum volt. Fontos történelmi mozzanat, hogy itt játszódik az Állami Áruház című film, az 1953. január 23-án bemutatott magyar zenés, propagandisztikus filmvígjáték. Ma Újpesti Áruház néven üzemel lényegében változatlanul.
![Orion TV hírdetés](https://asset.museum-digital.org/hu-bu/images/import_6/201901/200w_26172010241.jpg)
Az rajzolt férfi figura az Orion Victoria Super típusú Televíziókészülék műsorát nézi. Az Orion a magyar elektronikai ipar meghatározó gyára volt. A második világháború előtt és után az Orion rádiók nemzetközi hírnévre tettek szert. 1942-ben az egész világ rádióexportjának mintegy 25–30%-át az Orion bonyolította le, s a világ sok országában gyártottak Orion-licenc alapján rádiókat. Az Orion 1923-tól gyártott rádiócsöveket s 1925-től rádiókat, 1955-től pedig tévékészülékeket. Az első hazai gyártású tv-készülék, az Orion AT501. A plakáton látható Orion Victoria Super (AT459) típusú televíziókészüléket 1969-től gyártották. 59 cm képátlóval rendelkező televízió. 12 csatornás. A korszakban nagyon népszerű volt.
![Megjelent a 3 sztár Cola, narancs, citrom üdítőital különlegesség](https://asset.museum-digital.org/hu-bu/images/import_6/201901/200w_26172009206.jpg)
Két fürdőruhás - egy szőke és egy fekete (feletehetően parókás) - nő üdítőitalt tartalmazó poharat emel a szájához. A Sztár csillagot idéző szövegfelhőjében a következő szöveg olvasható: Megjelent a 3 sztár Cola, narancs, citrom üdítőital különlegesség Alatta a kék alapon: Tegyen próbát, megtalálja kedvencét. Gyártja és forgalmazza: Országos Szeszipari Vállalat A szocializmus időszakában szinte csak fiatal nőkkel reklámoztak, akik gyakran csak dekorációként álltak a termék mellett, egyre hiányosabb öltözetben SZTÁR – Az 1960-as évek végén, az új gazdasági mechanizmus meghirdetése (1968) után, már a szeszipar érdeklődése is feltámadt az üdítőital gyártás iránt. A gazdasági nyitással szélesebb lehetőség kínálkozott a nyugattal való együttműködésre is. A Szeszipari Országos Vállalat (SZOV) 1969-ben köt szerződést az holland Naarden International N.V. céggel. Ennek alapján, 1970-ben, a Budapesti Szeszipari Vállalat (Buszesz) Óbudai Szeszgyárában elkezdődik a Sztár üdítőcsalád készítése. Az üdítőcsaládban citrom-, narancs-, tonikízesítésű leveket, valamint az alma alapanyagú Sztár-King üdítőitalokat hozták forgalomba. Holland kóla-sűrítményből Sztár kóla is készült. Budapesten kívül, hamarosan Miskolcon, Kisvárdán és Demecseren is készülnek Sztár üdítőitalok. „Sztár citrom, narancs, tonik, sztárking – magas szénsavtartalmú üdítőital különlegességek” – hirdették a kártyanaptárak, plakátok, de holland kóla-sűrítményből Sztár kóla is készült. 1987-ben a Sztár üdítőitalok gyártását, a Budapesti Szeszipari Vállalatnál Queen üdítőitalokra cserélték. (Forrás: Csíki Sándor: ÜDÍTŐITAL TÖRTÉNELEM – Sztár, Traubisoda, Márka, Cola https://foodandwine.hu/2015/04/11/uditoital-tortenelem-sztar-traubisoda-marka-cola/)
![Helia-D napolaj és naptej reklám](https://asset.museum-digital.org/hu-bu/images/201702/200w_08161105148.jpg)
A Baricz Katalin fotóművész által készített plakát felirata: "Helia-D naptej, napolaj, bőrnyugtató. Napról-Napra." A kép közepén, egy szörfdeszkán fekvő (kék színű és sárga övvel kiegészített) fürdőruhát viselő nő napozik, a bal oldalon lent olvasható a "Helia-D" márkanév, illetve a jobb oldalon lent három Helia-D termék is látható. A magyar és nemzetközi piacon is közkedvelt szépségápolási termék, a Helia-D története az 1980-as évek elején kezdődött egy szinte mesébe illő történettel. A krémet egy addig ismeretlen 80-as éveiben járó néni találta ki, amikor a napraforgó szárából készített kivonatot saját használatra. Egyedülálló találmányát a televízió is bemutatta, a nézők ezrei lehettek szemtanúi a hölgy sima és ápolt bőrének, amely egyértelműen bizonyította a krém hatását. Olyannyira látványos volt a néni fiatalos arcbőre, hogy a Biogal Gyógyszergyár alapos laboratóriumi vizsgálatnak vetette alá. A vizsgálatok eredményei a gyógyszergyár felkészült kutatóit is gyorsan meggyőzték, így haladéktalanul megkezdték, a napraforgószár-kivonaton alapuló testápoló termékcsalád kifejlesztését. A Helia D márkanévből a D betű Debrecen városára utal ahol a Biogal Gyógyszergyár működött. Az 1980-as évek közepére a termékcsalád tagjainak száma meghaladta a harmincat, és éves szinten több millió doboz krémet vettek a vásárlók. Pár év múlva a krém az amerikai piacon is keresett termékké vált. A már akkor sem túl fiatal, magyar származású híresség, Gábor Zsazsa azt mondta, hogy a még akkor is szép bőrét a Helia-D-nek köszönheti. A TV reklámokat a szocializmusban megszokott finom erotikával fűszerezték. A jellegzetes Helia-D felirat jelentős reklámerővel bírt. A rendszerváltozás viharos gazdasági eseményei, és a sorozatos tulajdonosváltások a Helia-D-t is megviselték, de a krém sohasem tűnt el a polcokról, és csendben megőrizte jelentős piaci részesedését a magyar arckrémpiacon. 2004-ben egy magyar befektetői csoport elhatározta, hogy a Helia-D-t visszahelyezi az őt megillető helyre mind a hölgyek pipereasztalán, mind az illatszerboltok és drogériák polcain.
![Pepsi Cola reklám](https://asset.museum-digital.org/hu-bu/images/201702/200w_10112017594.jpg)
A plakát felirata: "Psssz...PEPSI...és lesz egy jó napod" A Pepsi Cola reklámján négy görkorcsolyát viselő és egymásba karoló nő látható semleges színű háttér előtt. Mind a négyen egy lábon állnak, a másikat felemelik, a kezükben egy-egy kinyitott kólás üveget tartanak. A "Psssz...PEPSI" felirat a plakát bal felső sarkában, egy szövegbuborékban olvasható, míg a másik oldalon a PEPSI márka emblémája látható. Az 1968-as Új gazdasági mechanizmus révén a Pepsi Cola Company 1969-ben a Fővárosi Ásványvíz és Jégipari Vállalattal franchise szerződést köthetett, ezzel az ország középső részén; későbbi, más cégekkel kötött szerződései által pedig hamarosan az egész ország területén forgalmazhatta termékeit.1971. február 23-án került először hazai palackba Pepsi-Cola, a Fővárosi Ásványvíz és Jégipari Vállalatnál. A termékek népszerűsége nőtt, hamarosan túlkereslet állt be.
![A Kismotor és Gépgyár olajszűrő reklámja](https://asset.museum-digital.org/hu-bu/images/import_6/201901/200w_26173145981.jpg)
A plakátgyűjtemény egyik tárgya. A Csonka János Gépgyár Rt. 1948-ban történt államosítása után először Állami Csonka János Gépgyára Rt., majd 1950-től Kismotor és Gépgyár név alatt vitte tovább elődjének gyártmányprofilját. A gyár ebben az időben már járművek fémszerelvényeinek és alkatrészeinek előállításával foglalkozott. 1984-től a gyár helyzete stabilizálódott, a szocialista időszak kevés számú nyereségesen működő üzemeinek egyikévé vált. Valamennyi nagy beruházási program keretében szállítottak alkatrészeket. A rendszerváltást követően a korábbi NDK-s kapcsolatokat kihasználva elsősorban a német vasutaknak szállított felszerelést. A korábbi nagy megrendelők, mint az Ikarus, a MÁV Dunakeszi és Istvántelki főműhelyei, a GANZ-MÁVAG, a Győri Vagon- és Gépgyár a rendszerváltást nem sokkal élték túl, ahogy a külkereskedelmi partnercég, a NIKEX sem. Így a beszállítói pozíció megtartása új piaci szereplők felkutatását és a gyártmányszerkezet átállítását kívánták. Egy kisebb része ma is működik A Budapest XI. kerület Fehérvári út 44.-ben ma kisebb üzletek és vállalkozások vannak.
[Rekord frissítve: ]