ARTIST_Gádor István

Gádor István keramikusművész katalógusa, a Kossuth Díjas Érdemes Művész gyűjteményes kiállítása alkalmából, melyet az Ernst Múzeumban rendeztek, 1966-ban. Gádor az 1920-as években a nagyhírű Wiener Werkstättében dolgozott, majd 1926-ban visszatért Magyarországra. 1945 és 1957 között az Iparművészeti Főiskola tanszékvezető tanára volt, mely meghatározta a korszak kerámiaoktatásának irányvonalát. Művészetében a népművészeti formakincstől a nonfiguratív ábrázolásig jutott. Jellegzetesek repesztett, zománcszerű mázai, állatfigurái. A kiállítást Gergely István belsőépítész és Lányi Margit rendezte. (Gergely István később, a Magyar Iparművészeti Főiskola reformer rektora volt 1982-1991-ben.) A katalógust Papp Gábor tervezte. Papp köré köré tervezőgrafikusok csoportja alakult a hatvanas években, 1963-1983 között évente jelentkezett programszerű kiállítással a KKI Dorottya utcai kiállítótermében. A tárlatok a tervezőgrafika különböző műfajait, építészethez való kapcsolódási lehetőségeit mutatták be, a grafikai tervezés gyakorlati jelentőségének és esztétikai értékeinek bemutatásával. A csoport tagjai Konecsni György örököseinek tekintették magukat. Papp Gábor szervezőként is következetesen képviselte az alkalmazott grafika ügyét. 1975-ben jubileumi kiállítást rendezett a megelőző évtizedek magyar plakátjaiból, amit saját maga kutatott fel. Választott mesterének, Konecsni Györgynek életmű-kiállítást rendezett a Műcsarnokban. 1978-ban ő szervezte meg a békéscsabai Alkalmazott Grafikai Biennálét. Fotó: Koffán Károly, Kónya Kálmán, Zilahy István Egyetemi Nyomda Budapest

Gádor István kiállítása 1984 Kiállítás helyszíne: Helikon Galéria Kiállítás időpontja: 1984 szeptember 14- október 14. Grafika/katalógusterv: Koppány Simon Előszó: Frank János (Budapest, 1925. június 11. – Budapest, 2004. június 13.) Széchenyi-díjas művészettörténész. Fotókat készítette: Nádor Katalin és Szelényi Károly Felelős Kiadó: Néray Katalin Nyomda: Zalai Nyomda Zalaegerszeg A katalógust szerkesztette és a kiállítást rendezte: Herczeg Ibolya Nyelv: Magyar és angol Csipes Antal gyűjtemény Gádor István (Kóka, 1891-Budapest, 1984) 1906-tól Iparművészeti Iskola, mesterei: Lórántfi Antal, Simay Imre, Maróti Géza. 1911 és 1916 között Maróti műtermében, az 1920-as években a Wiener Werkstättében dolgozott, majd 1926-ban tért vissza Magyarországra. 1945 és 1957 között az Iparművészeti Főiskola tanszékvezető tanára volt. A Siklósi Kerámia Szimpozionon 1972-1973-ban vett részt. 1955: Kossuth-díj; 1958: Brüsszeli Világkiállítás, aranyérem; 1961: a Munka Érdemrend arany fokozata; 1962: Prága, Nemzetközi Kerámia Kiállítás, aranyérem; érdemes művész; 1967: kiváló művész; 1971: a Munka Érdemrend arany fokozata; 1975: Kossuth-díj; 1976: Szocialista Magyarország Érdemrend. Tagja volt az Országos Képzőművészeti Társaságnak, a Képzőművészek Új Társaságának, az Új Művészek Egyesületének, a Szocialista Képzőművészek Csoportjának, az Országos Iparművészeti Társulatnak, a Magyar Iparművészek Országos Egyesületének. A modern hazai kerámia megteremtője. Pályája korai szakaszában groteszk formálású állatszobrokat készített, majd összefoglaló, egyszerűsített formákból építette fel kompozícióit. Munkásságát pályakezdésétől fogva a szobrászi érdeklődés jellemezte. Műveiben feldolgozta a hazai fazekasság motívumvilágát és formakincsét, majd a 40-es évek közepétől bontakozott ki organikus stíluskorszaka. Pályája kései szakaszában a nonfiguratív kifejezésmód felé fordult, elvont nyelvezetű faliképeket is tervezett

A tárlatot ez évben is a pécsi Tudomány és Technika Házaában rendezték meg. 1972. szeptember 3—október 8. Rendező szervek: Művelődésügyi Minisztérium Baranya megye Tanácsa, Pécs város Tanácsa, Kiállítási Intézmények, Janus Pannonius Múzeum. A kiállítást rendezte és a katalógust szerkesztette: Romváry Ferenc művészettörténész. A kiadványban feltüntették az Állami Lektorátus zsüribizottságának tagjait (Fürtös György keramikus, Gádor István keramikus, Garányi József keramikus, Majoros János keramikus, Romváry Ferenc művészettörténész). A tárlat katalógusát és plakátját Pinczehelyi Sándor tervezte. Pinczehelyi tervén nem utal a kerámia anyagára, műve tipgráfiai játék a 3-as számmal, a címben nem írja ki, hogy a rendezvény a III. Biennálé, hanem a számkavalkáddal jelzi, hogy az 1972-es fórumot már harmadízben rendezik meg. A leghatásosabb színkontraszttal: a vörös és a fekete ellentétével teszi hangsúlyossá a kiadványt. A vörös szín - mely Pinczehelyi kedvelt (szimbolikus) színe - a kiállított alkotások forradalmian újszerűségét sugallja. A kiadvány beltartalma némileg rácáfol erre, újszerűség helyett inkább kiegyenlített minőség jellemzi a biennálé anyagát, a tárlat legizgalmasabb munkái: Schrammel Imre "spirál témák"-nak nevezett mázazott samott plasztikái. Fotó: Nádor Katalin. A JANUS PANNONIUS MÚZEUM MŰVÉSZETI KIADVÁNYAI 9.