Telefonkészülékek és központok főbb alkatrészeit gyűjti egy csoportba
Telefon és telefonközpont tartozék, alkatrész
Telefonkészülék akusztikus póthallgatója. Az acéldrót keretet a kézibeszélő hallgatójára pattintották. Így az eredeti hallgató és a gumicsővel összekötött póthallgató segítségével ketten hallgathatták a beszélgetést.
Telefonhallgató, amelynek fogantyúja kör alakú erős mágnesgyűrű. A mágnesgyűrű végén két tekerccsel ellátott lágyvas saru, előtte a membrán található. Ez alkotja a korabeli hallgatót, amelyet a gyűrűnél fogva függesztenek fel a telefonkészülék oldalán kinyúló automata kapcsolókarra.
Telefonhallgató, amelynek fogantyúja koszorú alakban elhelyezett kör alakú erős mágnesgyűrűkből áll, a mágneses hatás fokozása érdekében. A mágnesgyűrűk végén két lágyvas saru helyezkedik el két tekerccsel, előtte a membrán található.
Telefonhallgató, amelynek fogantyúja kör alakú erős mágnesgyűrű. A mágnesgyűrű végén két lágyvas saru, előtte a membrán található. Ez alkotja a korabeli hallgatót, amelyet a gyűrűnél fogva függesztettek fel a telefonkészülék oldalán kinyúló automata kapcsolókarra.
Ader-féle gyűrűmágneses hallgató, metszetelve. A kör alakú erős mágnesgyűrű egyúttal fogantyúnak is használható. A mágnesgyűrű végén két tekerccsel ellátott lágyvas saru, előtte a membrán található. Ez alkotja a korabeli hallgatót, amelyet a gyűrűnél fogva függesztenek fel a telefonkészülék oldalán kinyúló automata kapcsolókarra.
Az LB 24 és CB 24 telefonkészülékek 1924-ben szabványosított dobozmikrofonja. Mindkét típus azonos alkatrészekből van felépítve, csak a széntöltés szempontjából térnek el egymástól. Az "LB" vagy "CB" jelzés a mikrofon hátoldalán beütve található. A metszeten jól látható a jellegzetes perforált mikrofonfedél és a belső rész.
Deckert és Homolka-féle metszetelt szénmikrofon. Az eredeti mikrofontölcsér hiányzik a tárgyról. A metszeten jól látszik a prizmaszerűen kialakított alsó szénhasáb, erre kerültek a szénszemcsék és a membrán.
Ezt a mellmikrofont egy fémlapra, vagy bőr alátétre szerelték, és a kezelőnő a nyakába akasztotta. Acélpántos fejhallgatóval együtt használták.
Solid back típusú, bakelittölcséres amerikai szénmikrofon. Jellegzetessége, hogy csuklós szerkezettel kapcsolódik a talphoz, így dőlésszöge állítható. Az alumíniumból készült főmembrán nem közvetlenül érintkezik a szénszemcsékkel, hanem segédmembrán közvetítésével.
A különleges kivitelű vizsgáló kézibeszélő hallgatóját és mikrofonját ugyanabba a tokba szerelték. A mikrofonhoz a hangot egy bakelit tölcsérben végződő fémcső vezeti. A készüléket 1905/07-ben rendszeresítette a Német Császári Posta, majd 1915-ben a hadsereg is M. 15 modellszámmal.
A CB 35-ös készülék kézibeszélője, vizsgálózsinórral szerelve, vizsgálati és kezelési célra. A mikrofon és a hallgató cserélhető kivitelű, a fedelek menetesek. A mikrofon érzékenységét vékony alumíniummembránnal és grafit alkalmazásával sikerült növelni. A sima csatlakozó zsinór dugóban végződik. Ez a kézikapcsolású telefonközpontok szabvány csatlakozó dugója. Forrás: Mészáros: Szakmai Ismeret Bp., 1992
Mikrofonkapcsoló nyomógombbal ellátott bakelit nyelű kézibeszélő, tölcséres szénmikrofonnal, pamutzsinórral.
A kézibeszélő (régi neve mikrotelefon) a mikrofonnak (régi neve beszélő) és a hallgatónak az egyesítése közös fogantyúval. A fogantyú keménygumiból készült, a mikrofon beépített, tölcséres és egykamrás szerkezetű. A hallgató szintén beépített, a külső fedél lecsavarása után a membrán tűnik elő, alatta a hallgató 2 tekercse van, mágnese gyűrűs. Az ilyen kézibeszélőt főleg asztali és házi készülékeknél használták. Forrás: Ódor: A Távírda és Távbeszélő Berendezések, Koczka: Távbeszélő Gép és Kapcsolástan Bp., 1940
A kézibeszélő (régi nevén mikrotelefon) a mikrofonnak és a hallgatónak az egyesítése közös fogantyúval. A fogantyú fából van, a középső rész recézett. Közepén egy lemezrugós kapcsoló van, beszéd közben kellett nyomva tartani. A mikrofontölcsér alatt dobozmikrofon található. A hallgató beépített, fedele fából van. 4 csavar kicsavarása után a membrán tűnik elő, alatta pedig a két 10-10 Ohmos tekercs és a mágnes.
Az automata központokhoz bekötött előfizető a készülékén lévő számtárcsával működteti a központban elhelyezett jelfogókat és gépeket, amelyek a kapcsolást létrehozzák. A számtárcsa olyan mechanikai szerkezet, amely visszafelé forgása közben a vonaláramkört megszaggatja. Forrás: Koczka: Távbeszélő-készülékek és gépelemek Bp., 1953
A "D" típusu huzalrugós jelfogókat az RA típusú alközpontokban alkalmazták. Max. 32 érintkező rugóval alakíthatók ki, ezek a rugók a kiépítéstől függően 2 vagy 4 oszlopban és 8 sorban helyezkednek el. A jelfogórugók közül az álló rugók lemezből, míg a mozgó rugók speciális huzalból - drótból- készültek. Forrás: Távbeszélő alközpontok I., KPM Postafőosztály -Postavezérigazgatóság- 1982
A távbeszélő készülékeken a hallgatót (kézibeszélőt) tartó horgot (villát) átkapcsolónak nevezték. Ez egy elektromos érintkezőt működtetett, amely a letett kézibeszélőnél a bejövő vezetéket összekötötte a csengővel, illetve felemelt kézibeszélőnél teleptáplálást adott a mikrofonnak, és a bejövő vezetéket összekapcsolta a hallgató áramkörével.
1877 március 4-én szabadalmaztatta Emile Berliner német-amerikai feltaláló a róla elnevezett mikrofont. Az Egger Bernát és Társa cég kizárólagos gyártási joggal készített Berliner-mikrofonokat hazánkban (1884-1896). A fotón egy Berliner mikrofon fémháza látható, a felső részen metszetelve. A két kivezető csavar az elektromos csatlakoztatásra és egyúttal a mechanikai felerősítésre is szolgál. A képen látható a fedél alatti membrán és a v-alakú bevágásokkal megnövelt felületű szénhenger. A beszédrezgéseket villamos jellé átalakító szénpor a membrán és a szénhenger közötti teret tölti ki. A mikrofon felirata: UNIVERSAL-TRANSMITTER BERLINER SZABADALMA EGGER B ÉS TÁRSA, BUDAPEST
Koaxiális vezetőpár-kötés szerszámai. Csőméret sablon, profilfogó, keskenypofájú fogó, hosszúcsőrű fogó, kábelkés, forrasztópáka, szerelőolló, facsipesz.
[Rekord frissítve: ]