Wehner Tibor
művészettörténész, író
Sopron, 1948. szeptember 9.
1977-1982: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, művészettörténet szak. 1993: Munkácsy-díj. 1971-1983 között a Komárom megyei Múzeumok Igazgatósága muzeológusa Tatán; 1986-1992-ben a szentendrei Art’éria Galéria művészeti vezetője; 1993-1998 között a Képző- és Iparművészeti Lektorátus művészeti főtanácsadója volt. 1988-tól az Új Forrás szerkesztője. 1998-2000: Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) főosztályvezetője; 2000-től a Képző- és Iparművészeti Lektorátus munkatársa. Kutatási területe a XX. századi, ill. a kortárs művészet, különös tekintettel a szobrászatra. Tanulmányai, cikkei hazai és külföldi szakfolyóiratokban jelennek meg. Szépíróként prózai műveket és drámákat ad közre: A japán tűzoltók (Budapest, 1980); A babaszemfestő pillantása (Tatabánya, 1991); Szigorúan tilos a fűre líz (Tatabánya, 1996).
Főbb művei
• Tatai szobrok, emlékművek, emléktáblák, Tata, 1981
• Zilahy György, Tatabánya, 1985
• Köztéri szobraink, Budapest, 1986
• A hetvenes-nyolcvanas évek. Vonások a Komárom-Esztergom megyei művészek arcképeihez, Tatabánya, 1991
• Kollár György, Esztergom, 1993
• Tata-veduta, 1994
• Végh András, Budapest, 1997
• Szabó Tamás, Budapest, 1999
• Jónák Tamás, Szolnok, 1999
• Szentendrei Vajda Lajos Stúdió, szerk.: Novotny Tihamérral, Szentendre, 2000
• A hazugság és a hiány emlékművei, Budapest, 2001.
(artportal.hu)
hu
