Janáky Viktor (Békés, 1933. július 10. – Budapest, 1999. december 30.) keramikus.
Békésen végezte iskoláit, majd 1951 és 1956 között a budapesti Iparművészeti Főiskola kerámia tagozatán tanult, ahol Borsos Miklós és Gádor István Kossuth-díjas művész professzorok tanítványa volt.
Korai művei mázas kerámiavázák, állatalakos kerámiák. Síkfelületű munkáira égetéssel gyöngyöket, fémet, üveget olvasztott, amelyek színezték a felületet. A használati tárgyak mellett egyre inkább az épületkerámia foglalkoztatta. A különböző anyagok egybeolvasztásával egyéni, ötletgazdag, világos kompozíciójú, modern hangvételű műveket hozott létre. Később elsősorban matt, égetett kerámiából készítette munkáit. Kísérletező kedvű művész, így kerámiatechnológiai problémák megoldása is a nevéhez fűződik. Főbb munkái murális kerámiák, nagy méretű térplasztikák voltak. 1960-tól Budapesten alkotott.
1965-től mutatkozott be kiállításokon, legtöbbször feleségével, Marik Eszter textilművésszel együtt. Kerámiái bejárták Európát, Ázsiát és Amerikát. Egyéni hangját az itthon és külföldön nyert díjak sora értékeli. Tagja volt a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének, a Nemzetközi Kerámia Akadémiának (AIC), a Magyar Építészek Szövetségének, a Magyar Keramikusok Társaságának is.
Halála előtt a tulajdonában lévő munkáit Békés városára hagyta, melyekből 2000. decemberében állandó emlékkiállítása nyílt.
en
