A leggyakoribb segítő a katolikus templomban a ministráns (a latin ministrare = "szolgálni" igéből, aki az oltárnál szolgál). A ministránsok a pap mellett kisebb szolgálatokat végeznek ...
[Tovább olvasom]
a szentmise, a szentségek kiszolgáltatása és egyéb szertartások során. Rendszerint gyermekek és fiatalok, akik ministránsruhában végzik szolgálatukat. A nép részvétele nélkül végzett szentmiséken előírás szerint szükség van legalább a ministráns jelenlétére. Olyan személynek kell tehát lennie, aki a hívők nevében, vagy együtt velük válaszolgat és szolgál a papnak az istentiszteleteken – a szentmisén –, a liturgiában. Esetleg felolvassa (lektor) az igeliturgia bizonyos részeit. A ministráns lényegében az akolitust pótolja. Sok egyházközségben a ministráns ma is a pap kísérőjeként megy a beteghez az utolsó kenettel, ekkor ő viszi a lámpást és útközben csenget. Temetéseken sokszor ő viszi a keresztet a pap előtt. Az Úrnapi körmeneten felnőtt ministránsok viszik a baldachint a pap vagy a püspök felett. Ezt a szolgálatot az ősegyház keletkezésekor már igen fontosnak tartották, fiatal, becsületes és hitükben kipróbált embereket tartottak erre a tisztségre a legalkalmasabbnak.
