A tetszőleges helyzetből elinduló forgókefék addig forognak, amíg egy adott érintkezőn feszültséget nem találnak. A Standard rendszerű keresőgépek a kereten függőlegesen egymás fölött helyezkednek el, és csak akkor kezdenek forogni, ha egy tengelykapcsoló segítségével az állandóan forgó függőleges tengely fogaskerekéhez kapcsolódnak. A tengelykapcsoló szerepét egy erős elektromágnes látja el, amelynek meghúzásakor a keresőgép hajlékony lemezfogaskereke a hajtótengely fogaskerekéhez kapcsolódik. A keresőgép fő részei: -sztátor vagy érintkező ívsor, soronként 51 csúcsot tartalmaz. A belső ívsorán a kefék felé ad érintkezést, ha a kefe ott áll. A külső ívsorán általában szalagkábel van, ami az alatta és a fölötte lévő keresőgéppel van multiplikálva.- eltolt kefés kefeszerkezet, a kefék a páratlan sorszámú ívpontsorokat söprik végig, ezt követően a kefe másik szárnya a páros sorszámú ívpontsorokat. Így összesen a kefe 102 ívpontot érint. A kefeszerkezet tengelyre fűzött kefékből áll, jelen esetben 8-ból, egy kefepár egymáshoz képest 180 fokkal van elfordítva. A kefék alatt egy kalibrált korong is forog a tengellyel együtt, amely megmutatja, hogy a keresőgép hányadik ívponton áll. -hajtómágnes, tekercse 260 Ohm, amivel párhuzamosan a szikraoltás miatt 360 Ohm bifiláris tekercs tartozik. A mágnes horgonyvége cserélhető gumikorongban végződik, amely alaphelyzetben lenyomja a rugalmas lemezkereket. Emiatt csak a tengely forog, a lemezkerék (és a kefeszerelvény) nem. A kereső sebessége 45 ívpont /másodperc. A gépet a BHG gyártotta az 50-es vagy a 60-as években. Forrás: Koczka: Távbeszélő Készülékek és Kapcsolástan Bp, 1935