Szeged Tourist Idegenforgalmi Hivatal kártyanaptár 1980
A képen látható szegedi árvízi emlékművet - Segesdy György alkotását -nagy árvíz századik évfordulóján 1979-ben avatták fel. Az emlékmű egymásnak feszülő hullámokkal egyrészt a természet iszonytatos erejét, másrészt az ember diadalmas helytállását kívánja szimbolizálni.
Emlékoszlopok a segítséget nyújtó városoknak
Miközben az emlékműhöz közelítünk az egyetem és a klinika épületi mellett, fekete gránitoszlopok kísérik az embert a centenáriumi emlékalkotáshoz. A fekete emlékoszlopokon városok címerei láthatóak, Szegedét és még hat másik európai nagyvárosét. Azon nagyvárosok címerét, amelyek a katasztrófa után a legtöbb segítséget nyújtották, hogy Szeged újjáépülhessen. Külön emlékoszlopot állítottak Róma, Brüsszel, Berlin, Párizs, London és Bécs jó szándékú polgárai tiszteletére.
A szegedi Nagykörút egyes szakaszait is ezekről a városokról nevezték el. Állnak ott üres hasábok is, melyek a jövő nagy történéseinek megörökítését hivatottak szolgálni. Remélhetőleg nem ilyen ehhez hasonló hatalmas tragédiának az emléke lesz rajtuk.
A szegedi „nagy” árvíz volt a török kor óta a legdrámaibb hatást gyakorló esemény a szegedi városkép fejlődésére. 1879. március 12-én, Gergely napján, hajnali 2 órakor betört a víz, amely felbecsülhetetlen anyagi károkat okozott ugyan, és döntő csapást mért a város ősi életformájára, sajátos egyéniségére, de ugyanakkor a modern fejlődés páratlan lehetőségeit is megnyitotta előtte.
A katasztrófa közvetlen oka, mint Lechner Lajos, az akkori idők legilletékesebb szakértője leírta, az volt, hogy a Tisza árja a partokkal párhuzamosan haladó töltéseket Szegedtől északra, mintegy 20 km távolságra, Petresnél átszakította, a várost valósággal hátba támadta, és északnyugatról, Rókus felől nyomult be. Hiába erősítették az ún. alföldi (Fiume-Szabadka-Békéscsaba-Nagyvárad közötti) vasút töltését (ami északnyugat-nyugat felől védte - védi a várost ma is), a víz – a föltámadt szélvihartól is fölkorbácsolva – mindent elsöpört.
Már 1879. március 17-én Szegedre látogat Ferenc József osztrák császár és magyar király Tisza Kálmán miniszterelnök kíséretében. Töltésekről és csónakról is megtekintik a romvárost a katasztrófa közvetlen színterein. Ferenc József a saját magánvagyonából is áldozott Szeged újjáépítésére.
Az újjáépítés rendkívüli feladat volt, hiszen egy teljesen új várost kellett megteremteni. Ezt az egyedülálló vállalkozást Tisza Lajos királyi biztos vezette. A szigorú és nagy tekintélyű politikusnak döntő szerepe volt abban, hogy megszületett az új Szeged. Az újjáépítési tervet Lechner Lajos készítette. Az ő elgondolásai és alig négy év megfeszített munkája nyomán Szeged szebb lett, mint valaha. Az egykori girbegurba keskeny utcák helyén kirajzolódott az új körutas-sugárutas, rakparttal beépített városszerkezet. Elkezdték „eszményi szintre” feltölteni a belvárost és a várost körülvevő töltésrendszert. Újszegedet egyesítették Szegeddel, és hozzákezdtek a közúti híd építéséhez. Számos középület (pl. Szegedi Nemzeti Színház, Törvényszéki palota, posta) felépítésére és felújítására (pl. városháza, Piarista Gimnázium) került sor. Több mint 2600 lakóházat és 600-nál több, egyéb rendeltetésű épületet emeltek a romok helyére. Lechner Lajos mintegy húszféle mintatervvel szabályozta a háztípusok anyagát, alaprajzát, homlokzatát. Külön nagy figyelmet fordítottak az alapozásra. A mintatervekben megszabottaknál jobbat bárkinek, de egyszerűbbet senkinek nem volt szabad építenie.
A fehér keretes kártya színes fotóján az emlékmű és annak a Tiszában tükröződő képe, mellette több látogató látható.
A kép jelzetlen.
