Minden távbeszélő állomás részére (a nem élőkre is) A5 méretű kartonon feljegyzéseket kellett rögzíteni a számítógépes korszak előtt. Fontosabb rubrikái: az előfizető lakása, az állomás jellege, az előfizető foglalkozása a munkahelyi telefonszámmal, a többi kapcsolatos hívószám (iker, sorozat), külső vonal (nagyelosztótól a készülékig), előfiz. berendezés, hibafelvétel, vizsgálat, hibaelhárítás. Ezeket kartotékasztalon tárolták. Az asztal egy csővázas bútor, melynek asztallapja helyén fából készült tálca van, melyen a kartotékok 4 tartórekeszben helyezkednek el emelkedő számsorrendben. A tartórekeszek szükség szerint külön is kiemelhetők. Százas csoportonként alumínium elválasztó lapokat alkalmaztak. Az elválasztó lap mérete azonos volt a kartonéval, de egy kiálló füle is volt, ahol az aktuális számmezőt feliratozták. Hiba esetén a kartotékkezelő a megfelelő számú kartotékot a vizsgálóasztal felé kiadta. Helyébe szürke színű üres kartotékot helyezett. A hibakarton asztalhoz csak álló helyzetben lehetett hozzáférni. Elhelyezése központonként egy külön szobában (Hibaosztály) volt, ahol a hibafelvevők és a hibavizsgálók is dolgoztak.Forrás: Utasítás a bp-i automatikus tb-kp-ok üzemvitelére Bp, 1927., A Bp-i Távbeszélő Hibaelhárító Szolgálat Bp, 1988