Kriesch Aladár a magyar szecessziós művésztelep megalapítójaként 1901-ben telepedett le Gödöllőn. Egy jellegzetesen magyar stílus kialakítását tűzte ki célul, és követendő példaként a preraffaeliták romantikus historizmusát állította. A vágyott nemzeti művészet megteremtésekor számára elsősorban a legendákban élő magyar történelem szolgáltatta a témákat, képein a népművészeti motívumokkal elegyített szecessziós formanyelv érvényesül.A gödöllőiek középkorkultusza tükröződik a Zách Klára történetét feldolgozó két nagyméretű táblaképén, melyeken a 14. századi magyar történelem egyik tragikus eseményébe avatja be a nézőt. A legenda szerint Klára édesapja, Zách Felicián az Anjou-házi uralkodóra támadt lánya meggyalázása miatt, és e tettéért egész családja életével fizetett. Az ármányt és a csábítást a festmény bal oldalán álló királyné és öccse, Kázmér képviseli, míg tőlük elkülönülve az udvarhölgyek kecses társaságában látjuk az áldozatul eső fiatal nőt, a szépség és tisztaság jelképét. A dekoratív körvonalakkal megrajzolt lánycsoport művészettörténeti előképe Botticelli Primaverája volt.