Zichy Mihályban 1885 nyarán merült fel Madách Imre 1860-ban megjelent művének illusztrálása. Az ekkor Moszkvában élő művész a sajtó híradása szerint két hónap szabadságot kapott a cártól, hogy Az ember tragédiájához elkészítse képeit. Az első tizenöt rajzot 1886 őszén a Műcsarnok ki is állította. A hiányzó jelenetek – egy-egy egyiptomi, római és bizánci, illetve a két falanszter – csak az egy évvel később, 1888-ban napvilágot látott újabb díszkiadásba kerültek bele. Noha illusztrációs tevékenysége az ötvenes évektől kezdve rendkívül kiterjedt és elismert volt, Zichy először készített teljes sorozatot magyar irodalmi alkotáshoz. A kritikusok legtöbbje örömmel állapította meg a jó illusztráció legfőbb kritériumának tartott szöveg és kép egységének meglétét. A képen a csalódott Ádám látható, aki szabadulni akar a földi léttől is. De felismeri a jeges űrben helyzetét: „Szerelem és küzdés nélkül mit ér a lét.” Úgy látszik, Lucifer győz az ember felett, és a Semmibe taszítja Ádámot, a Föld szelleme azonban közbelép. Ádám visszatér tehát, hogy folytassa harcát az új eszmékért, hiszen „az ember célja e küzdés maga”.
