Tárgy

1850-ben a bírói pályára lépett ; mint ingyenes gyakornok kezdette meg szolgálatát az akkor fennállott pesti kerületi főtörvényszéknél. 1854-ben tollnoknak neveztetett ki az esztergomi járásbírósághoz és még azon év végével udvari fogalmazónak a bécsi cs. kir. legfőbb és semmítőszékhez, a hol később a bírói vizsga letétele után mint udvari segédtitkár 6 évig működött. A kir. udvari kanczelláriának 1860. évben visszaállítása után ezen hatóságnál mint udvari fogalmazó nyert alkalmazást, 1863. évben kineveztetett udvari és elnöki titkárnak ; e minőségben működött 1867-ig ; ezen alkalmazása alatt kineveztetett egyúttal m. kir. orsz. hírnökké. A m. kir. ministerium felállítása alkalmával a ministerelnökséghez hivatott meg osztálytanácsosi minőségben és az elnöki osztály vezetésével bízatott meg, a m. kir. semmítőszék felállítása alkalmával 1869-ben semmítőszéki bírónak neveztetett ki, 1870. évig azonban szolgálattétel végett a ministerelnökségnél megmaradt, e minőségben gróf Andrássy ministerelnök oldala mellett részt vett ő Felsége kíséretében a keleti utazásban a Suezi csatorna megnyitása alkalmával. Visszatérve, hozta magával az első Corvinákat mint Abdul Aziz szultán ajándékát a nemzeti múzeumnak, továbbá a Medzsidzse-rend nagykeresztjét és a Salvator-rend középkeresztjét, 1870. évben a szent István-rend kiskeresztjét nyerte el. 1870. évben foglalta el birói székét a fennállott m. kir. semmítőszéknél. A semmítőszéknek a legfőbb törvényszékkel való egyesítése alkalmával curiai biró lett, 1885. évi január 5-én tanácselnökké a kir. Curiához, 1893. évi deczember 4-én pedig a budapesti kir. ítélőtábla elnökévé neveztetett ki; mint ilyen tagja a főrendiháznak. Tagja a magyar vallás- és tanulmányi alapok kezelését ellenőrző bizottságnak ennek fennállása óta és a dr. Vaisz-féle alapítvány gondnoka. 1896. évi június 8-án valóságos belső titkos tanácsos lett. A közjogi és felirati bizottság és igazoló bíróság tagja.