Tárgy

Palace Hotel. A védett épület a város legszebb épületei közé tartozik. Az 1867-es ún. kiegyezés után a Nagykörút és a Keleti pályaudvar építésével egy időben alakult ki a nagyjából ma is meglévő józsefvárosi utcahálózat és városszerkezet. A belvárost és a pályaudvart összekötő Rákóczi út nagyvárosi üzleti, kulturális, idegenforgalmi útvonal lett. A pályaudvar felépülte után a Rákóczi úton több szállodát építettek, ezek sorában időben az utolsó a Rákóczi út és a Csokonai utca sarkán 1911 óta álló híres szecessziós nagyszálló, a Palace Hotel volt. Az épületet markáns hatású, jellegzetes homlokzata és fényűző belső kiképzése születésétől fogva a Rákóczi út külső szakaszának egyik legfontosabb építészeti elemévé avatta. A telket melyre a szálloda épült, 1866-ban Schmidlechner (Fuchsné) Katalin vásárolta meg, s egészen 1910-ig volt a tulajdonában, mikor is eladta közel félmillió koronáért a Hotel Palace Szálloda Rt. számára. 1909 október végén Komor Marcell és Jakab Dezső építési engedélyért folyamodtak; az épület 1911. február 13-án készült el. A szálloda megjelenésében páratlan volt a városban. A 6 szint mindegyikéhez 13 szoba és 1 cselédszoba tartozott, a szobák többségéhez fürdőszoba is járt, de vendégek a szálloda közös használatú fürdőit is igénybe vehették. Az épületben központi fűtés, hideg és meleg víz, valamint elektromos ébresztőkészülék szolgálta a vendégek kényelmét. Az első emeleten olvasóterem, társalgó és függőkert volt. A legolcsóbb szoba 4 koronában került. 1923-ban a földszintet - az eredeti tervezőkkel együttműködve - átépítették. A jóváhagyás után az eredetileg 1,35 méterrel magasabb Csokonai utcai étteremrész födémét a Rákóczi útihoz leszállították, az előkerülő részek faborítást kaptak, az oszlopokon tükörrel kombinálva. Az étterem berendezését Rákos Pál műbútorgyára készítette, a stukkók Rákos Manó szobrász munkái, a világítótestek, csillárok Goldstein Ignác üzeme által készültek. A bejárat fölé előtető került. A világháborúban és az ’56-os szabadságharc alatt az épülete szerencsére nem sérült meg komolyabban, így kisebb igazítás után ma is eredeti képében látható. A szállodát 1958-ban államosították; több állami tulajdonos után a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat irányítása alá került. 1964-ben az előcsarnokot olyannyira átalakították, hogy az eredeti benső teljesen megsemmisült. A Paclace 1991 őszén zárt be. Ekkor a 112 szoba közül csak a fele rendelkezett saját fürdőszobával, s telefonközpontja is muzeális értéket képviselt. Az épület sorsa bizonytalanná vált, és már beszéltek az egész elbontásáról is, amely szerencsére nem következett be: az Országos Műemlékvédelmi Hivatal 1999-ben műemlékké nyilvánította. A Palace nem sokkal később a Novotel szállodalánc birtokába került. Az új tulajdonos az eredeti állapot helyreállításával az egyik legszebb ilyen épület tulajdonosává vált. Helyreállították a korábban átalakított előcsarnokot is, melynek terveit SZendrő Péter és Szenes Iván készítették. A számos tervváltozat után sikerült a műemléki érdekek érvényesítése, és a lépcsőház is megmaradt az eredeti helyén. Az előcsarnokban pedig elbontották az 1964-ben épült betonfödémet, így a régi arányoknak megfelelő, de modern belső tér keletkezett, új belsőépítészeti megoldással. Sikerült megtalálni a korábban elbontott és műkővel helyettesített Zsolnay-kerámiákat is, így a szálloda főhomlokzata visszanyerte eredeti, felavatás kori képét. Mivel a Zsolnay gyár csak rendkívül hosszú, sokéves határidővel vállalta volna a kerámiadíszek legyártását, az új kerámiaornamentika nem eredeti. A homlokzat az eredeti terveknek megfelelően lett felújítva. A szomszédos telekkel való összeépítés következtében az épület 227 szobára bővült, konferenciaterme 500 fő kapacitású, a garázs 200 autónak biztosít parkolási lehetőséget. A Palace a Novotel első műemlékszállodája.