Dózsa Farkas András a Magyar Képzőművészeti Főiskolán kezdte meg tanulmányait, majd néhány évet Olaszországban töltött római ösztöndíjasként. A két világháború közötti kultúrpolitika meghatározó programja volt, hogy egy új, korszerű művészeti irányt mutasson a fiatal művészek számára az idejétmúlt és konzervatív művészet, valamint a szélsőséges avantgárd irányzatok helyett. Klebelsberg Kuno kultuszminiszter, valamint Gerevich Tibor művészettörténész, az ösztöndíjat kezelő római Magyar Akadémia igazgatója követendő példaként az aktuális olasz újklasszicista törekvéseket határozta meg. Elképzelésük szerint az itáliai művészet tanulmányozását követően az ösztöndíjasok egy olyan letisztult, keresztény szellemiségű, összművészeti törekvéseket lehetővé tevő stílust képviselve térnek haza, amely méltón reprezentálja az országot nemzetközi kiállításokon. A római iskolás művészek alkotásaira jellemző a múltbafordulás, valamint a vallásos tematika. Dózsa Farkas klasszicizáló bronzszobra is szakrális, áldozati gesztust jelenít meg. A térdelő nőalak megmintázása során a művész törekedett a letisztult formák finom modellálására, a test izomzatának lágy érzékeltetésére.
en
