Paizs László tanulmányait az Iparművészeti Főiskolán végezte. Tanulóévei alatt, illetve azt követően is murális alkotások kivitelezésében működött közre, többek közt Domanovszky Endrével is dolgozott együtt. Az 1960-as évek első feléig hagyományosabb felfogású olajképeket készített, 1964-ben azonban a Velencei Biennálén megismerkedett az amerikai pop art művészeti törekvéseivel, melyek jelentős hatással voltak anyag- és tárgyhasználatára. A hetvenes években pop art-os objekteket hozott létre, majd átlátszó plexiüveg plasztikák készítésével kezdett kísérletezni. A nyolcvanas években a művész visszatért a táblaképfestészethez, az ekkor készült nagyméretű farostlemezre applikált műveinek felületét fémszármazékok és poliészterrétegek alkotják. Művein ekkor már antropomorf alakok is megjelennek. Később organikus plasztikájú bronzszobrokat is mintázott, a kilencvenes években pedig nagyméretű grafikákat készített. Művészeti praxisát tehát a folyamatos technikai újítások jellemezték, ám gyakran visszatért egy-egy kérdéskörhőz, például a mindennapi tárgyak plexibe öntésének, ezáltal azok térből és időből történő kiemelésének gyakorlatához is. A kétezres évek legelején készített kisméretű plexiöntvénye egy roncsolt, égetett-aranyozott lapot foglal magába, melyen felismerhetetlen szavak foszlányai láthatók. Paizs az obejektben az enyészet kimerevített pillanatát konzerválta.
en
