Fővárosi Cipőbolt kártyanaptár 1980

Fővárosi Cipőbolt kártyanaptár 1980
Fővárosi Cipőbolt szaküzlet=nagyobb választék

A hetvenes évekből a Tisza cipők lendületes, fiatalos reklámjaira emlékszünk, meg az Alföldi papucsra, amiből később ugyan már mindenkinek volt otthon egy pár, ekkoriban azonban még csak egy jól körülírható szubkultúra szimbóluma volt. A hatvanas években pedig még olyan mondatok hívogattak, mint
a gyermekeknek a nyuszi, a felnőtteknek a Fővárosi Cipőbolt Vállalat csizmás kandúrja hozza a húsvéti ajándékot.
És valóban, a pesti boltok logója évtizedekig egy kackiás csizmás kandúr volt.
Akárhogy is, magyar cipőmárkát mindannyian ismertük, és annak ellenére, hogy ma főként külföldi lábbelik közül válogathatunk az üzletekben, létezett egy hosszú időszak, amikor – büszkén, beletörődve vagy épp ügyet sem vetve rá – magyarok milliói jártak hazai gyártású cipőkben. A választékról többek között az Alföldi és a Duna, a Bonyhádi és a Szombathelyi, a Tisza és a Szabolcsi Cipőgyár, valamint több tucatnyi cipőipari szövetkezet gondoskodott.
Az iparosítás, a szocialista munkaerő-gazdálkodás települések sorát ajándékozta meg cipőgyárral, ahol százakat, ezreket foglalkoztattak betanított munkásként Már, ami a számokat illeti:
1967-ben például több mint 30 millió pár bőrcipő, közel 3 millió papucs és 4 millió gumicsizma készült– nagy részük a baráti szocialista országok piacára.

A fehér keretes, kék alapszínű kártya fotóján egy fa virágtartó előtt látható két, különböző magassarkú szandál, egy félcipő, ké, különböző csizma. A kép alatt a jókívánság: BUÉK. A képen nem tűntetik fel sem a kártya kiadójának nevét, sem elérhetőségét.
A kép jelzetlen.