Az első gyakorlatban is bevált "telefont" Alexander Graham Bell készítette és szabadalmaztatta 1876-ban. A Bell-típusú telefon mágneses elven működött. Mikrofonként és hallgatóként is ugyanazt az eszközt -a mai hallgató ősét- használták. A philadelphiai világkiállításon bemutatott telefonnal néhány km távolságot lehetett áthidalni. Egy 140mm hosszú, sárgarézből készült hengeres nyél fogadja be a mágnespatkót, melynek pólusaihoz lágyvas saruk csatlakoznak. Ezeken helyezkednek el a tekercsek, előttük a membrán található. A membrán és a tekercs lágyvas sarui közötti távolságot az alul lévő csavarral lehet állítani. Tápfeszültséget nem igényelt.
en
