# LB 100-as régi szabványú kapcsoló
[Postamúzeum](https://bu.hu.museum-digital.org/institution/23)
Gyűjtemények: [Távbeszélő-történeti gyűjtemény (T16)](https://bu.hu.museum-digital.org/collection/84)
Leltári szám szerint: POM_T16_99.25.0.
Leírás
Régi szabványú kézi kapcsolású telefonközpont. 5 helyközi és 100 helyi előfizető befogadására alkalmas. Részei a kapcsolózsinórok, a lejelentő jelfogók, a kapcsolókulcsok és a hüvelyek valamint a kezelői kézibeszélő és az induktor. Az előfizető a készülékén lévő induktorkar megforgatásával hívta a központot. A kezelőnek hívást a központ lebillenő esőlemeze jelezte. Az előfizetők összekötése -a hívott felcsengetését követően- a zsinóráramkör 2 dugójának a megfelelő kapcsolóhüvelyekbe dugaszolásával történt. A beszélgetés befejeztét az előfizetői készülék induktorának ismételt megforgatásával jelezte az előfizető, amit a központ észlelt és bontotta a kapcsolatot.
Anyag/ Technika
Fa, réz, bakelit /
Méretek
HxSzxM: 750x660x1720 mm
Szakmai leírás
Az LB V/100-10 központ (korabeli elnevezései váltó vagy kapcsoló) a nagyobb falvak központja volt a telefónia korai szakaszában. A központ faszekrényes kivitelű, padlóra állítható és 1 munkahelyes. A központ kapacitása: 5 átmenő helyközi vonal, 100 helyi előfizető, 10 dugókapcsoló (zsinóráramkör). Kisvárosokban néhány ilyen központot szükség esetén egymás mellé állítottak. A helyi hüvelyek alatt még 10 darab hüvelyt szereltek, mindegyik központtal párhuzamosították, így átkérőként használták. A kezelő a kérdő dugóval a hívó hüvelyébe dugaszol, ha a kért helyi szám nem nála van, az összekötő dugóval az egyik átkérő hüvelybe dugaszol, azután felkéri azt a kezelőt, akinek kapcsoló mezejében a hívott állomás hüvelye van, hogy az azonos számú átkérő hüvelybe dugaszolva hozza létre a kívánt kapcsolást. A nagyobb számú állomás indokolttá teszi, hogy az induktor helyett vibrátort, később váltóáramú áramforrást használjanak. Az induktor tartalékként használatos. Helyközi hívásjelzője a helyi előfizető jelzésével azonos, azaz a lapka lebillenése és a jelfogó berregése jelez. Szükség szerint a riasztó csengőt a jelfogó által zárt érintkező működteti. Ez a típus a telefonok szélesebb elterjedésekor már szűknek bizonyult (főleg az 5 helyközi vonal), ezért a rugalmasabb, korszerűbb vertikális központok vették át a szerepét. Forrás: Flaszik: Távíró és Távbeszélő Berendezések Bp, 1930, Tar: Híradástechnikai Hálózatszerelő Szakmai Ismeretek I. Bp, 1965, amásy: Távbeszélő Gép és Kapcsolástan 1950, Koczka: Helyi Távbeszélő Központok Kapcsolástana Bp, 1955
___
- Készítés ...
+ ki: [M.Kir. Posta Asztalos Műhelye](https://bu.hu.museum-digital.org/people/118947)
+ mikor: 1910
+ hol: [Magyarország](https://bu.hu.museum-digital.org/oak?ort_id=841)
## A következő válogatás része
- [Telefonközpontok, kézi kapcsolású, LB](https://bu.hu.museum-digital.org/series/916)
## Kulcsszavak
- [LB telefonközpont](https://bu.hu.museum-digital.org/tag/73196)
- [kézi kapcsolású](https://bu.hu.museum-digital.org/tag/73195)
___
Rekord frissítve: 2022-01-15 12:19:05
[CC BY-NC-SA @ Postamuzeum](https://creativecommons.org/licenses/by-nc-sa/4.0/deed.hu)
___
- https://bu.hu.museum-digital.org/data/hu-bu/images/202005/lb-100-as-regi-szabvanyu-kapcsolo-680735.jpg
