Az 1960-as évek végén a Posta Központi Javítóüzem kifejlesztette az érmével működő, pénzbedobós nyilvános készüléket. A kis méretű beltéri távbeszélő készüléket olyan helyen alkalmazták, ahol állandó felügyelet volt. 2 Ft ellenében 3 percig lehetett beszélni, újabb 2 Ft bedobásával meghosszabbodott a beszélgetési idő.
Fém, bakelit /
HxSzxM: 300x160x110 mm
A pénzbedobós készülék (régebben pénzbeszedős, újabban nyilvános névvel is említik) olyan távbeszélő készülék, ahol a beszélgetési díjat a készülék bevételezi, de ha nincs beszédkapcsolat, a pénzt vagy tantuszt visszaadja. A JM típusú készüléket a Posta Javító Üzem fejlesztette ki. Ezzel a készülékkel elsősorban a MATART 110 V-os készülékeket váltották ki, a központokban nem volt szükség a 110 V előállítására. Hibája, hogy páncélzata gyenge, ezért beltéri készülékként használták. Kezdetben a készülék 1 db 1 Ft-ost vételezett be, később 2 Ft-ost. Az utóbbiba a beszélgetés vége előtt bedobott 2 Ft-os meghosszabbítja a beszélgetési időt. A 2 fajta készülék egyforma, csak a mérlegszerkezet más az érme miatt. A bevételezés 48V-os póluscserével történik. A kézibeszélő felemelése után tárcsahang érkezik a központból. Az érme bedobása után megszűnik a hívómű rövidzárja, azaz lehet tárcsázni. Hívott jelentkezik esetén a polaritás felcserélődik, a készülék jelfogója meghúz, az érmét bevételezi, a hívómű újra rövidzárba kerül. Ha nincs beszédállás, nincs polaritáscsere, a kézibeszélő visszahelyezésekor az érme a kidobónyílásba kerül. Az automata átváltó kar rugócsoportjának bontása késleltetett, így jogtalan gyors szaggatás (impulzálás) lehetetlen. A készülék belseje biztonsági zárral kinyitható. Egy másik biztonsági zárral a perselyt ki lehet emelni a készülékből. Forrás: Flanek T.: Távközléstechnikai Műszerész Szakmai Ismeret II. Bp, 1991
Az 1885-1890 között alapított postamúzeumi gyűjtemény első állandó kiállítóhelyét 1955-ben nyitotta meg a budai postapalota toronyszobáiban. A...
Das Museum kontaktieren[Stand der Information: ]
