A számtalan területre (grafika, festészet, film) szerteágazó életmű hatvanas évek végétől kiteljesedő konceptuális korszakának dokumentuma. Maurer a képsokszorozás, a „klasszikus” grafikai munkák után a nyomtatásból átvált az elemi nyomhagyásba: személyes akcióként megvalósított „folyamatgrafika”, egyben pedotípia – talplenyomat – is. A mű önmaga dokumentációja: az akció tárgya, „elszenvedője” és egyben bizonyítéka is. Fekvő téglalap alakú, kb. egyharmad-egynegyed lépésnyom-körmetszet, amelynek aljában, mintegy „predellaként”, fekete-fehér fázisfotó-sorozat tudósít a műtermi gyalogló-akcióról, egy teljes kör megtételéről. A magánfelvonulás rítusának „mesterséges talaja” gyűrt, csirizes napisajtó, Népszabadság-alapú papírmasé. Ezen zajlik a – május elsejéhez illően vörös – porfestéktől színezett lábbal zajló monoton körbenjárás, a kimerülésig folytatható, de sehová se vezető mozgás. Beszorítottság és korlátozás: a testmozgásnak ez az – ironikus és képzőművészeti – vállfaja, ha áttételesen is, de a mentális közeg, az élethelyzet, (társadalom)kritikai súlytól egyáltalán nem mentes „lenyomata”.
de
