Izsó Miklós művészetében a magyar nemzeti jellegzetességeket igyekezett ötvözni a szobrászat klasszikus, nemzetközi formanyelvével, amely akkoriban a 19. század közepén még mindig az ókori görög és római szobrászaton alapult. Izsó első jelentős műve a Münchenből hazaküldött Búsuló juhász volt, amely a magyar paraszt az irodalomban is gyakran előforduló nyugodt alakját örökítette meg, amely az antik szobrászat jól ismert figuráihoz hasonlóan időtlen. A bal könyökével botjára támaszkodó juhász az antik szobrok jellegzetes tartásához igazodva, úgynevezett kontraposztban áll, azaz a testsúlyát az egyik lábára helyezi. Ennyiben tehát a figura antikos – a részletek azonban a magyar nép tárgyi kultúrájából származnak. A juhász alakját Izsó, aki a Kecskemét környéki pusztákon tanulmányozta a pásztoréletet, eredeti népviseletbe öltözött, élő modell után mintázta. A mívesen faragott apró részletek, így a ruha redőzete, a jobb oldalon lévő dohányzacskó, a növényzet megjelenítése a szobrász magas szintű technikai tudásáról tanúskodnak.
en
