Gyárfás Jenő festménye Arany János hat évvel korábbi balladájának egyik jelenetét, a tetemre hívás rítusát ábrázolja. A tőrdöféssel meggyilkolt Bárczi Benő holtteste mellett sorra halad el a falu apraja-nagyja, rokonai, barátai és vélt ellenségei, hogy leleplezzék az ifjú gyilkosát. Az ősi hiedelem szerint ugyanis a holttest vérezni kezd, ha gyilkosa mellé lép. Az egybegyűltek meglepetésére a vér akkor ered meg, amikor Benő menyasszonya, Kund Abigél lép a ravatal mellé. Bár a szó szoros értelmében nem Abigél gyilkolta meg Benőt, de a tőrt ő adta évődve szerelme kezébe. Gyárfás Jenőt a szenvedély és az őrület ábrázolása foglalkoztatta, ezért a lelkiismeret-furdalásba beleőrülő Abigélt tette meg műve központi alakjának. Számos vázlatot készített Abigél arcához, amelyeken az arckifejezéssel kísérletezett. A festmény elnyerte az Országos Képzőművészeti Társulat nagydíját, majd a művész ajándékaként került a Nemzeti Múzeumba.Szintén Gyárfás műve a festmény látványos kerete, amelyen a ballada fontosabb versszakai olvashatók indák és fantasztikus figurák között.
en
