Fényes Adolf a realista hagyományokat ápoló életképfestészet hazai központja, az 1902-ben alakult szolnoki művésztelep vezéralakja volt. 1897 és 1908 között nagy elkötelezettséggel és mély átéléssel festette a Szegény emberek élete-sorozatát. A ciklus képei stilárisan három nagyobb egységbe csoportosíthatók. A kezdeti években a monumentális földművesfigurák drámaiságát a sötét, komor színek dominanciája fokozta. 1903-tól a vásznakon felizzott a kolorit és a paraszti világ motívumait átitatta a napfény, majd végezetül összegző, posztimpresszionista képfelfogásig jutott el a művész. A Testvérek letisztult kompozícióján egynemű kék háttér előtt a két gyermek alakja élénk dekoratív színfoltokból áll. Ekkor született képeihez hasonlóan Fényes itt is egy-egy jellegzetes alakot örökít meg, egy jellemző pillanatot ragad meg. A tömör megfogalmazású enteriőr a szegényparasztság mindennapjaiba, egyszerűségében nemes tárgyi világába enged bepillantást. „Mentül kevesebbel ér el mentül többet” – írta a festő képeiről a kor neves művészeti írója, Lyka Károly 1905-ben.
hu
