Gerard David volt az utolsó nagy mester, aki a korai németalföldi festészet Jan van Eycktől eredő stílushagyományát művelte. Különös művészet ez, gyökeresen más szemléletű, mint az olasz kortársaké, akik amúgy rajongtak az északi festményekért, sőt, ezekről lesték el az olajjal való festés fortélyait. De ez a technikai újítás, amely drágakőszerűen áttetsző, üvegfényű ragyogást varázsolt a felületre, csak egy a számtalan eszköz közül, amellyel ezek a képek megigézik a fogékony nézőt. "A kicsi szép" esztétikája, az ábrázolt világ minden parányi részletét aprólékos műgonddal és szeretettel kidolgozó attitűd az, ami olyan elevenné teszi ezt a kifinomult stílust. Brugge, ahol David ifjan letelepedett, mintha e hagyomány summája lenne. Az ékszerdoboz-szerű városban dolgozott a kor legjelesebb festője, Hans Memling, akinek elegáns, udvari jellegű stílusa döntő befolyást gyakorolt a mai Hollandiából származó fiatalemberre. Jézus születésének bensőséges áhítatú jelenete rendkívül népszerű témája volt a kornak, magától Davidtól is öt "Nativitas" maradt fenn. Amint a háttérben megjelenő városlátképet is megannyi apró részlet eleveníti meg, úgy a történetet is mindenféle epizódok gazdagítják, hogy a nézőhöz közelebb hozzák, átélhetőbbé tegyék a csodát. A gyertya József kezében például arra emlékeztet, hogy voltaképp éjszaka van, ám az újszülöttből szétáradó fény nappali világosságot éleszt a táj fölött. A sárga köpenyes ifjú pásztornak pedig saját arcvonásait kölcsönözte a festő.Vécsey Axel
en
