A 16. század utolsó évtizedeiben Bolognában pezsgő művészeti élet bontakozott ki. Itt nyitott műhelyt a flamand festő, Denys Calvaert, majd sikerein felbuzdulva hamarosan a rivális Carracci-fivérek akadémiája is megkezdte működését. A Carracci-iskola, ahol a képzés középpontjában az élő modell utáni rajz állt, csakhamar páratlan népszerűségre tett szert, és elhódította Calvaert legjobb tanítványait is. Köztük Guido Reni volt a legtehetségesebb, aki idővel mestereinek hírnevét is jócskán felülmúlta.Mint sok más kortársa, a fiatal Reni is Rómában próbált szerencsét, ahol VIII. Kelemen pápa kedvenc festője, Giuseppe Cesari vette pártfogásába. Feltehetően ő járt közben, hogy 1604-ben a pápa unokaöccse, Pietro Aldobrandini bíboros Renire bízza a San Paolo alle Tre Fontane templom nagy oltárképének megfestését. Ha igazak a korabeli pletykák, Cesarinak kapóra jött a tehetséges bolognai, hogy egykori segédje és vetélytársa, Caravaggio kezéről elüsse a megbízást. A Szent Péter vértanúságát ábrázoló oltárkép (ma Róma, Pinacoteca Vaticana) arról tanúskodik, hogy Reni valóban otthonosan mozgott Caravaggio "űzött és sötét modorában". Ám az éles fény-árnyék ellentétekre épülő, nyers naturalizmust ellenpontozza a Carracci-akadémián elsajátított pontos anatómiai tudás, elegancia és klasszikus harmónia. Az előkészítő vázlatok közül csak a Reni életművében egyedülállóan erőteljes budapesti rajz maradt ránk, ez viszont hűen idézi fel a festmény caravaggiói realizmusának drámai erejét.Kárpáti Zoltán
en
