A 19. század utolsó harmadának művészi alkotásai, Zola és Maupassant Ãrásai szÃvesen merÃtik témájukat a társadalom perifériáján élÅ‘ emberek megnyomorÃtott sorsából. Az arisztokrata családból származó Toulouse-Lautrec gyermekkori balesetébÅ‘l visszamaradó torz testalkata folytán maga is kirekesztve érezte magát az egészséges emberek nagyvilági társadalmából. A századvégi Párizs éjszakai életének közerkölcsön kÃvül esÅ‘ világában találta meg kedvelt modelljeit. A Montmartre füstös mulatói és különös titokzatosságba burkolódzó táncosnÅ‘i mellett iróniával, ugyanakkor mély rokonszenvvel ragadta meg a prostituáltak emberi méltóságra emelt hétköznapjait. Képeinek egyik gyakori helyszÃne az 1895-ben megnyÃlt Rue des Moulins-beli nyilvánosház. Az éles lélektani megfigyeléssel rögzÃtett jellegzetes gesztusok, karakteres arckifejezések révén a bordély egy-egy kokottja több képén is felismerhetÅ‘. A hölgyek az ebédlÅ‘ben karikaturisztikusan bemutatott szereplÅ‘i között is van, akit név szerint ismerünk. Az asztaltársasághoz tartozó negyedik személy csak a tükörben látható: a kompozÃciónak ez a merész elrendezése a fényképek rögtönzött beállÃtására emlékeztet. A gyors, vázlatszerű ecsethúzásoktól több helyen szabadon maradt karton szÃne, nyers anyagszerűségével és meleg tónusával szervesen illeszkedik a kompozÃció atmoszférájába. A dinamikus festéstechnika, a kevés szÃnnel árnyalt sziluettek, a lényegre törÅ‘ tömörséggel megragadott környezet a festÅ‘ szecessziós plakátjainak hangulatát idézi.Tóth Ferenc
de
