Van Gogh már harminc felé közeledett, mikor végleg a festészet mellett döntött. Elhatározását útkereséssel és vívódásokkal teli évtized előzte meg. Előbb műkereskedőként dolgozott, majd apja példáját követve lelkipásztornak állt. Felettesei a borinage-i szénbányászok közé küldték, ahol idejét a társadalom peremére szorult nincstelenek tanításával, ápolásával és prédikálással töltötte. Keserű kudarcnak fogta fel, hogy szerződését nem újították meg. Alighanem ez is hozzájárult ahhoz, hogy bátyja, Theo biztatására végül a festészettel kezdett foglalkozni.1883 decemberében érkezett a nueneni parókiára, hogy a következő két évet a szülői házban töltse. Bár több-kevesebb rendszerességgel korábban is rajzolt már, most nagy elszántsággal fogott neki a tanulásnak. A maga számára előírt "akadémiai" programot követve az első évben kizárólag a rajzstúdiumaira koncentrált. Különösen közel állt hozzá a paplak kertje, melyről kora tavasszal számos tollrajzot készített. Később egy nagyméretű tájsorozat hat rajzából kettőt szintén ennek a motívumnak szentelt. Ezek egyike a budapesti lap, Van Goghnak ez a korai remekműve. A drámai erővel megragadott, göcsörtös törzsű, kopasz fák uralta kopár táj egyúttal költői dokumentuma a visszavonultan dolgozó művész belső magányának. Van Gogh maga is tisztában volt vele, hogy a sorozattal különlegeset alkotott, ezért néhány lapot elküldött műkereskedő bátyjának, hogy értékesítse azokat. Várakozásában azonban, mint annyiszor, most is csalatkoznia kellett.Kárpáti Zoltán
en
