Giorgione új stílusának köszönhetően a velencei festészet Toszkána legerősebb itáliai riválisává emelkedett. Ennek híre Rómába is eljutott, így az egyik legkiválóbb tanítvány, Sebastiano meghívást kapott a pápai udvarba. Itt Michelangelo klasszikus, eposzi heroizmusának igézetébe került, és ezt igyekezett vegyíteni a Giorgionétól örökölt lassú költőiséggel. És amikor Michelangelo Firenzébe távozott, Raffaello pedig pár évre rá meghalt, Sebastiano lépett elő Róma vezető festőjévé. Ezt a rendkívüli portrét, amely talán egy humanistát ábrázol, nem sokkal Rómába érkezése után festette. A velencei örökség itt még túlsúlyban van: a férfi nagyon is kézzelfogható, monumentális jelenvalósága ellenére is mintha valamely nosztalgikus költemény ködlovagjaként lépne elénk. A lágy atmoszférikus hatások és napnyugtai fények sejtelmes aurát vonnak köré, habár a szigorú és letisztult geometrikus komponálásmódban Sebastiano már messzire távolodott mesterétől. Piombo remekműve a reneszánsz portréművészet egyik csúcsteljesítménye. Pulszky Károlyt, a múzeum alapító igazgatóját mégis meghurcolták, végül pedig öngyilkosságba kergették a vásárlás miatt. Pulszky ugyanis Raffaello műveként szerezte a képet, ostoba politikus ellenfelei pedig úgy hitték, egy műalkotás minőségét festőjének hírneve határozza meg. A Férfiképmás ma a múzeum egyik legfontosabb emblémája, és e tény talán utólagos engesztelésül szolgál a kiváló műértő, és mementóként a "nagy nevek" áhítatos bűvöletében élő közönség számára.Vécsey Axel
hu