Albrecht Dürer a német reneszánsz legjelentősebb festője és grafikus művésze. Az elsők között volt, akik megismertették az itáliai reneszánsz művészetelmélet eredményeit Észak-Európával. Fa- és rézmetszetei, amelyek a legnagyobb hatású munkái, már fiatal korában Európa-szerte híressé tették. Dürert egész életében foglalkoztatta az emberi arányok kérdése, de a lovak testének felépítését, az állatok mozgását, és ezek lehető leghívebb megjelenítésének lehetőségeit is behatóan tanulmányozta. A budapesti rajz két lábát a levegőbe emelő, lendületesen lépő lovat ábrázol lovasával, egy a jobbjában lándzsát tartó katonával, akinek kalapját tollak díszítik. A művet a szakirodalom sokáig Dürer eredeti alkotásának tartotta, de az állat hosszú teste és aránytalanul kis feje kétségeket ébresztett a sajátkezűségét illetően. Ha nem is tekinthető Dürer eredeti művének, a lovas elevensége, a reneszánsz művészet-felfogását tükröző arányai, valamint a ló feszes izomzatát érzékeltető tollvonások arra utalnak, hogy a rajz Dürer közvetlen környezetében, talán a műhelyében készült, a mester lóábrázolásainak hatására. Az 1502-es évszám és az AD monogram ugyanazzal a barna tintával készült, mint a kompozíció, tehát a rajz létrejöttével egy időben került a lapra.Bodnár Szilvia
en
