Az intézmény leírása
1868-ban Eötvös József kezdeményezésére megszületett a népiskolai törvény,
ettől kezdve áll fenn Magyarországon máig a tankötelezettség. Az Országos
Pedagógiai Könyvtár és Múzeum elődje 1877-ben Trefort Ágoston
minisztersége idején nyitotta meg kapuit. Az akkori Országos Tanszermúzeum
ennek a népoktatási törvénynek a megvalósítását segítette elő azzal, hogy
elsősorban az akkor legmodernebbnek számító iskolai taneszközöket mutatta
be és tette etalonná a tanintézetek számára. Ezzel a hazai tanszergyártást is
ösztönözte. A múzeum mellett egy pedagógiai tematikájú könyvtár is létrejött
1906-ban. 1922-ben viszont a háború utáni anyagi nehézségek miatt az
intézmény megszűnt. Csak 1958-ben kelt új életre előbb az Országos
Pedagógiai Könyvtár, majd egy évtized múlva, 1968-ban a múzeum.
A Pedagógiai Múzeum jelenleg Kelet-Közép-Európa legnagyobb
oktatástörténeti gyűjteménye, amely autentikus helyszínen: egy szecessziós
iskolaépületben található, a Kőrössy Albert által tervezett tisztviselőtelepi,
utóbb Széchenyi István Gimnázium egykori székhelyén.
Gyűjtőkörének és Orbis Pictus – Szemléltetés az iskolában című állandó
kiállításának célkitűzése, hogy bemutassa több évszázad iskolakultúráját –
tárgyakkal elbeszélve.
A tárlatvezetések, múzeumpedagógiai foglakozások, városi séták során a
múzeumot felkereső közönség megismerheti szülei, nagyszülei, dédszülei
diákkorát, iskoláját, taneszközeit. Betekintést nyerhet a hajdani iskolák életébe,
találkozhat a sokféle szemléltető és kísérleti eszközzel, ízelítőt kaphat az régi
tanórákból. Az emlékezés, érzelmek, tanúbizonyság, tapasztalás múzeumi
megélése a jelenbe vezet minket. A különböző generációk gyermekkorának
megismerése segít elfogadni a „másikat”. Egy tér, ahol egykorúak leszünk – ezt
az élményt nyújtja a Pedagógiai Múzeum.
Bogdán Melinda