1960 márciusában nyílt meg a Győri Műcsarnok. Alapvető feladatául jelölték, hogy a megyében, városban élő művészek bemutatására teremtsen fórumot, de csakhamar fogadott fővárosi és más tájakon élő alkotókat is. A festők, szobrászok, grafikusok, fotósok, építészek kaptak bemutatkozási teret, de a népművészet, a könyvkiadás és a közművelés más területei is szóhoz jutottak. A kiállításokat hosszú ideig nagy érdeklődés kísérte a közönség részéről. Az intézményt Győr városa finanszírozta, irányította, felelőse Finta Lajos főtanácsos volt. Művészeti vezetőt csak a 90-es évek elején kapott, amikor szervezetileg, majd helyileg is átszervezték. A lebontásra ítélt, jó helyi adottságú terem előbb egy megszűnt párthelyiségben, később a bezárt múzeum képtárában (Napoleon-ház) működött a Városi Művészeti M. Képtárának megnyitásáig (1997). Háromszáznál több kiállítást rendeztek itt. A megye valamennyi jelentős művésze csoportosan vagy önállóan bemutatkozhatott (Tóvári I., Cziráki L., Giczy J., Barabás L., Renner K., Farsang S., Horváth I.) többször is. 1971 különösen kiemelkedő programot hozott: Bálint Endre, Ország Lili, Illés Árpád, Szántó Piroska, Solti Gizella, Lesenyei Márta tárlatai követték egymást. E falak között rendezték meg Czóbel Béla utolsó tárlatát – életében. 1964-től a Győri Művésztelep vendégeinek állandó bemutatóhelye volt. Ézsaiás István vezetése alatt a konstruktivizmus otthonává vált. A MADI csoport nemzetközi társulása ugyancsak otthonra talált itt. Ézsaiás távozása a Győri Műcsarnok történetének zárómozzanatát jelentette. (artportal.hu)
)