A korai távbeszél? készülékek hallgatói fanyéllel készültek. A nyélben elhelyezett mágneshez lágyvas saruk csatlakoznak. Ezeken helyezték el a tekercseket, közvetlenül el?ttük pedig a lágyvasból készült vékony membránt. A tekercsen átfolyó — a beszéd ütemében változó — áram hatására a membrán rezgésbe jött, és hangot adott. F? részei a patkó alakú állandó mágnes, lágyvas sarukon a cséve (huzaltekercs), és a saruk el?tt a lágyvasból készült vaslemez membrán.