![Postamúzeum / Hajdú József [CC BY-NC-SA]](https://asset.museum-digital.org/hu-bu/images/201906/130931415d0217fd89965.jpg)
4+1 csöves, a váltóáramú hálózatról működtethető első készülékek egyike, amely az 1929-es év legkorszerűbb, legnagyobb teljesítményű vevőgépe volt. A közös tengelyű, rézlemez anyagú, hármas forgókondenzátorral hangolt, 3 toroid tekercses rezgőkör 2 pentódás nagyfrekvenciás erősítőben működött, ami nagyfokú érzékenységet és szelektivitást biztosított e vevőnek. A 3. hangoltkörhöz audion demodulátor csatlakozott, melyet olyan, abban az időben ritkán alkalmazott, kimenőtranszformátoros végerősítő követett, amihez mind nagyimpedanciáju mágneses, mind pedig kisimpedanciáju dinamikus hangszórót hozzá lehetett kapcsolni. A közép és a hosszúhullámú sávban működő vevőkészülék külön hangszóróval működött. Csövezése: 2xE 442; E 438 N; C 443 és 506 egyenirányító. Érdekességként meg kell jegyezni, hogy a készülék vételára 1929-ben 1000 P., a hozzákapcsolható legjobb szekrényes dinamikus hangszóró kb. 480 P. volt.