![Szépművészeti Múzeum [CC BY-NC-SA]](https://asset.museum-digital.org/hu-bu/images/201610/16104213378.jpg)
Anthony Caro a 20. századi szobrászat kiemelkedő alakja, a modern brit plasztika egyik megteremtője. Az 1950-es években talált rá a kubizmus eredményeire támaszkodó plasztikai nyelvre, majd az évtized végétől, a figuratív szobrászattal felhagyva, egymásba hegesztett, egyszínűre festett egységekből kezdte el a térben szabadon kibontakozó kompozícióit építeni. A szabálytalan formára vágott és a nyers fém textúráját leplezetlenül érvényesítő acéldarabok Caro szobrainak asszociatív hangvételt, megejtő líraiságot kölcsönöznek. A mozgás érzetét keltő, gyakran a térbeliség, a kint és a bent kétértelműségére és felcserélhetőségére is rájátszó munkái a művész olvasata szerint félúton helyezkednek el az építészet és a szobrászat között, és a mű körbejárásával kelnek életre. A Katalán ének Caro egyik legköltőibb sorozatából való. A szobrász 1987-ben meghívást kapott Barcelonába, hogy a Casa de la Caritat szobrászműhelyében a mediterrán város sokszínű kultúráját felidéző műveket hozzon létre. A szobor - amit a művész már londoni műtermében fejezett be - Gaudí városának jellegzetes formáit, a katalán szecesszió légiesen könnyed kovácsoltvas díszeit használta fel. Caro a filigrán-szerű elemek (ablakrácsok és különféle használati tárgyak) virtuóz egymásba szerkesztésével ritmikusan tagolt, kiegyensúlyozott plasztikát alkotott, és a mű eleganciáját még fokozni is tudta azzal, hogy a szobor felületét rozsdabevonattal patinázta rusztikussá. Orosz Márton