Mednyánszky László az 1890-es évektől kezdve, még Párizsban töltött évei alatt kezdett el csavargóképeket festeni. Az emberi lélek rezdüléseit mindig érzékenyen befogadó festő legjobban ezeken a munkáin tudta átadni gondolatait. Szociális érzékenysége következtében lelkileg is azonosult a társadalom kiszolgáltatott rétegének sorsával. A Csavargófej egyike azon ritka műveinek, amelyen gondosan kidolgozott arcot látunk. A kép tanulmányként készülhetett az Ágrólszakadt című mű tűz mellett pihenő csavargófigurájához. E kis arckép legszembetűnőbb vonása a szempár, amely mélységes bánatot és magányosságot fejez ki. Kétségbeesés, kitaszítottság és kiszolgáltatottság tükröződik az arcon, amelyet különleges fényhatás emel ki a sötét háttérből. A fej bal oldalán kékesen világító folt a szomorúság, a bánat érzését erősíti fel. A kép a lélektani festészet eszközeivel, melankolikus érzelmekkel, azonban mégis drámai hatással fogalmazza meg a csavargók kilátástalan sorsát.