A gyűjtemény leírása
A múzeum képzőművészeti gyűjteménye egyaránt tartalmazza a kereskedelmi és a vendéglátóipari vonatkozású alkotásokat. Utóbbiak képviselik a gyűjtemény mintegy 90%-át. Szakmúzeum jellegünkből következik, hogy a gyűjtőkörünkbe tartozó tárgyak kvalitását, besorolását általában nem régészeti, néprajzi, képző- vagy iparművészeti vagy, nemesfém értékük határozza meg, hanem elsősorban azok szakmatörténeti jelentősége. Ennek megfelelően a gyűjtemény főbb csoportjai:
1. kereskedelmi és vendéglátóipari személyek portréi
2. üzleteket ábrázoló alkotások
3. üzleteket egykor díszítő alkotások
4. a kereskedelemmel, illetve a gasztronómiával kapcsolatos általános ábrázolások, életképek
A kereskedelmi és vendéglátóipari személyek portréi szakmatörténeti és sok esetben képzőművészeti szempontból is kiemelkedő jelentőségűek, mert a kevésbé közismert személyeket ábrázoló portrék még jelentős művészi érték esetén is csak kivételesen kerülnek más közgyűjteménybe. Néhány kiemelkedő festő és szobrász: Volnhoffer, Endrey Sándor, Stróbl Alajos, id. Vastagh György, Major Henrik, stb. alkotásai így kerültek gyűjteményünkbe.
Az üzletekről készült ábrázolások között már kevesebb a művészi értékű. Néhány 19. századi alkotást érdemes kiemelni: pl. egy színes nyomatot a Pilvax kávéházról, metszeteket a Nádorhoz (kb. 1870) illetve a Zöldfához (kb. 1890) cégérezett fogadókról, tusrajz reprodukciókat a Somossy Orfeum épületének keresztmetszetéről, homlokzatáról és kávéházáról (F. K. Kruss, 1893), egy vízfestmény reprodukciót a Beleznay-kertről (Cserna Károly kb. 1890), egy metszetet a margitszigeti alsó vendéglőről (kb. 1900) és egy színes metszetet a Császár-fürdőről 1853-ból.
Az üzleteket egykor díszítő alkotásokkal kapcsolatban utalunk arra, hogy a kereskedők és a vendéglátóiparosok zöme mindig nagy súlyt helyezett arra, hogy üzletét művészi értékű berendezésekkel, dísztárgyakkal tegye vonzóvá, előkelővé. Ez a törekvés ugyan egyrészt a tulajdonosok anyagi lehetőségeinek, áldozatvállalásának ízlésének, másrészt a vevő, illetve a vevőkör igényeinek függvénye volt, eredményessége az adott hely színvonalát meghatározó egyik legjelentősebb tényezővé vált. E számtalan műalkotás legnagyobb része elpusztult, néhánynak emlékét a fotótárunkban található képek őrzik. A világháborúkat túlélő alkotások egy részét tulajdonosai kimentették az üzletből, másik részük eltűnését az államosításkor készült leltárak lazasága tette lehetővé.
Gyűjteményünk ezért csak a megszűnő vagy az átalakításra kerülő üzletek tárgyaival gyarapodik. Ezek között találunk néhány említésre méltó alkotást: Gara Arnold és Feiks Jenő által készített vöröskréta rajzok, melyek az 1920-as évek végétől díszítették az Opera kávéházat, vagy azokat a Gatto Nero karikatúrákat, melyek az Operett eszpresszó falairól kerültek a múzeumba, és neves színészeinket ábrázolják. Az 1903-ban megnyílt belvárosi Apostolok söröző kilenc korabeli, kartonra ragasztott vászon apostolképe 1981-ben került a gyűjteménybe. A debreceni Angol Királynő Bunda sörözőjéből - amely Ady egyik törzshelye volt - Haranghy Jenő 8 nagyméretű faliképét őrizzük. Folytathatnánk a sort, de zárjuk egy különleges darabbal: előbb Auguszt József Attila körúti fiók cukrászdájában, majd Auguszt Elemér Krisztina körúti üzletében volt az a biedermeier festmény, amelyen az épülettorony órája még ma is működő óraszerkezettel van egybekapcsolva.
Cégéreink közül ötöt emelünk ki. A mai Király utcában működött Kék Flaskó kőcégére a legrégibb, 1728-as évszámot visel. Két vaslemezre festett cégérképünk közül az egyik az 1800-as évek elejéről származik és a Napóleon Császárhoz címzett fogadóé volt a Baross utcában, a másik az egykori hűvösvölgyi Balázs vendéglő cégére a 19. század közepéről. Egy színes, kerámiából készült Bacchus fej az egyik tabáni vendéglő bejáratát díszítette. A székesfehérvári Hági söröző 1930-as években készült, gazdagon díszített kovácsoltvas cégérét számos látogató megcsodálta.
Gyűjteménykezelő: Veress Kinga muzeológus
Előzetes időpont-egyeztetés után, csak helyben kutatható.