MúzeumDigitárBudapest
CTRL + Y
hu
Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Vendéglátóipar-történeti dokumentációs gyűjtemény (VD)

Vendéglátóipar-történeti dokumentációs gyűjtemény (VD)

A gyűjtemény leírása

A vendéglátóipar-történeti dokumentációs gyűjtemény három nyilvántartási csoportra oszlik:
1. 60%-át alkotják az étlapok, menülapok, árlapok és műsorfüzetek,
2. 21%-át az okmány- és irattári anyag,
3. 19%-át az aprónyomtatványok.
1. Az első csoport gyűjteménye lényegében a vendégeket az áruválasztékról és szolgáltatásokról tájékoztató különféle nyomtatványokat foglalja össze, melyek több tekintetben forrásanyagot képviselnek:
1. a kínálat oldaláról: az ételek, italok választéka, annak bősége, összetétele, elnevezések, árak,
2. a fogyasztás oldaláról: étkezési szokások, a fogások, italok száma, sorrendje,
3. társadalmi és társasági események, törekvések, megnyilvánulások,
4. a nyomdatechnikában és díszítésekben jelentkező ízlés, stílus.
Az étlapok az éttermek, vendéglők gyakran változó (déli, esti, napi, heti) teljes választékát, a menülapok az egy alkalommal nyújtott ételsort, az árlapok főleg kávéházak, cukrászdák, bárok, büfék viszonylag állandó kínálatát, illetve a szállodai szobaárakat, a műsorfüzetek általában az éjszakai szórakozóhelyek programját tartalmazzák.
A mai értelemben vett étlap Franciaországban és Ausztriában az 1780-as, Magyarországon az 1810-es években jelent meg. Az eddig ismert legrégibb két hazai példány az 1830-as évekből maradt fenn. Ezt követően 1892-ig mindössze tízegynéhány étlapról tudunk, s ezek közül birtokunkban lévő néhány eredeti példány képviseli természetesen a legnagyobb értéket. A 19-20. század forduló éveiből már több, általában díszesebb kivitelű és nagyobb terjedelmű étlap maradt fenn, és ebben az időszakban jelentek meg az étlaptól elkülönült önálló itallapok.
A menülapok legősibb nyomait a rómaiaknál találjuk, majd több évszázados szünet után Németországban a 16. században jelennek meg ismét. A legrégibb ismert hazai példány 1863-ból származik, de már a 70-es évekből több tucatnyi, 1900-ig több száz menülap van a gyűjteményünkben. Legnagyobb részük ünnepi alkalmakra, díszes, gyakran művészi kivitelben készült, az ételsort, de sok esetben az italokat, zeneszámokat, szónoklatokat és egyéb közléseket is tartalmaznak. Különböző típusait, eltérő tartalmukat Gundel Imre dolgozta fel 1970. és 1976. évi múzeumi évkönyvünkben.
Az étlapokat és menülapokat 1900 illetve 1945 előtti és utáni, budapesti, vidéki és külföldi csoportokban tároljuk, ezen belül üzletek, helységek illetve országok szerint ABC-ben. Az árlapok alkalmazása csak az 1950-es évek óta kötelező, korábban a vendég rendszerint a pultokra helyezett árcédulák, fali ártáblák vagy a pincér ajánlása alapján választott. Ezért 1950 előtti időszakból csak rendkívül kevés példány került a gyűjteményünkbe, elsősorban a kávéházaknál bővebb választékot nyújtó café-restaurant-okból. A cukrászdai árlapok között sajátos módon több a vidéki, mint a fővárosi darab. Őrzünk néhány bár-, büfé-, reggeli- és ötórai tea árlapot és a szállodai kínálat különféle árlapjait. Értékesek szobaárlapjaink, melyekből csak néhány darab maradt fenn az 1930-as évekből. Hasonlóan kevés az éjszakai szórakozóhelyek - rendszerint képes, rajzos, sok hirdetést tartalmazó műsorfüzeteinek száma is.
2. Az okmány- és irattári anyag a dokumentációs gyűjteménynek számszerűen kisebb, de az előbbivel azonos értékű része, melyet nyilvántartás szerinti sorrendben tárolunk. Ebben a csoportban igen sokféle anyag van, melyeket 4 fő csoportra oszthatunk: a.) együttesek, b.) okiratok, c.) üzleti feljegyzések és d.) egyéb iratok.
1.
1. Az együttesekben vegyesen, különféle "műfajú" irat szerepel, amelyek a vendéglátóipar különféle társulatainak, testületeinek, köreinek, vállalatainak stb. iratait tartalmazzák. Ezen kívül egyes családokkal kapcsolatos hagyatékokat is őrzünk, valamint számottevő az egyes üzletekre vonatkozó irat-együttes is.
2. Az okiratok között számos anyakönyvi kivonatunk, kereszt- és házasságlevelünk stb. az életrajzokhoz szolgáltatnak adatokat. A gyűjteményünkben lévő néhány végrendeletet éppen kis számuk miatt tekintjük kuriózumnak. Az általános vagy tanonciskolai, erkölcsi, illetőségi stb. bizonyítványok, dicsérő, elismerő, köszönő, kitüntető stb. oklevelek, segéd- és mesterlevelek, bekebelezési ívek egyrészt a címzettek, másrészt az aláírók miatt értékesek és érdekesek.
3. Az üzleti feljegyzések anyaga igen gazdag: üzleti könyvek, levelezések, ügyviteli és munkaügyi iratok és egyéb feljegyzések tartoznak ide. Ezek közül első helyen a vendégkönyveket említjük, melyek a politikai, tudományos, művészeti és irodalmi élet számtalan hazai és külföldi világhírességének aláírását, elismerő bejegyzését, versét, rajzát őrzik. Közülük legrégebbi az Apostolok Sörözőé (1903-1912). A második helyen az un. menükönyveket emeljük ki. Ezek a konyhafőnök által naponta kézzel írt, az étlapírás alapjául szolgáló jegyzékek, melyek az ételkínálat változatossága szempontjából nyújtanak adatokat. Különféle számszaki adatokat tartalmaznak az üzleti könyvek, melyekben különös jelentőségűek a naplószerűen bejegyzett kiegészítő adatok. Elenyésző számú szállodai bejelentő könyvünk van pl. a tatatóvárosi Eszterházy Szállodából 1919-1920 és 1946-1948 közötti évekből. Fontos információkat tartalmaznak a számlák és az üzleti levelek, amelyek közül különösen a számlák, külalak szempontjából is értékesek. A további üzleti iratok között említésre méltóak a körlevelek, adóívek, mérlegek és szerződések.
4. A fentiekhez nem sorolható egyéb iratok jelentőségét sem becsülhetjük le. Pl. ide soroljuk a verseket, a kottákat, átszámítási táblázatokat, vendégnévsorokat stb. Köztük érdekes Reinprecht Alajos nemzetközi szállodásindulója 1902-ből, vagy Kutschera Alajos vendéglősindulója 1893-ból. Végül igen számottevő a kézzel, szabad lapokra vagy füzetekbe írt receptek együttese.

3. Az un. aprónyomtatványok egy része ugyancsak kiegészítő, illusztratív szerepet játszik, másik részük azonban jelentős történeti forrásanyag. Az "aprónyomtatványok" nem a nagyságra, méretre vonatkozó kifejezés, csak arra utal, hogy általában egy-egy lapból álló, tehát nem több oldalas, fűzött, kötött kiadványról, nyomtatványról van szó. Ebben a csoportban levő nyomtatványokat 12 témakörben gyűjtjük és tároljuk: árjegyzékek; kisplakátok és szórólapok; meghívók és köszöntések (ide tartoznak a névjegyek zsebnaptárak és emléklapok is); ültetési kártyák és táncrendek; bélyegek és cégbélyegző lenyomatok; étkezési jegyek; belépő és közlekedési jegyek; térképek, valamint terv-, helyszín-, és alaprajzok; munkakönyvek, igazolványok és gyászjelentések; szabványok; szakmai rendezvények műsorfüzetei és végül a máshová nem sorolható egyéb aprónyomtatványok.

A tételesen nyilvántartott fenti dokumentációs anyagon felül, mintegy 40 000 nyomtatványt un. szekrénykataszterben őrzünk. Ide olyan - zömmel jelenkori - anyagok kerülnek, melyek tömeges jelentkezésük következtében egyedileg nehezen nyilvántarthatóak, külön-külön mérsékelt tudományos értéket képviselnek. A szekrénykataszter nyilvántartása fajtánként külön kartonon, darabszám szerint történik. Csoportjai: újságkivágatok, prospektusok, nem vendéglátóipari levelezőlapok, papírszalvéták, bőrönd- és italcímkék, söralátétek, számolócédulák, levélpapírok és csomagolóanyagok.

Gyűjteménykezelő: Saly Noémi muzeológus
Előzetes időpont-egyeztetés után, részlegesen kutatható a gyűjtemény.

[Rekord frissítve: ]