Tilman Riemenschneider korának legnagyobb szobrászműhelyét vezette, ahol negyvennél is több segéd közreműködésével, számos megrendelésnek tett eleget. Nemcsak műveit becsülték sorra, de idővel városi tanácstagként Würzburg vezetésébe is beválasztották. Páratlanul felfelé ívelő karrierjének az 1524?25-ös német parasztháború vetett véget. Mivel Würzburg a felkelők oldalára állt, a megtorlások idején Riemenschneider is börtönbe került, és noha hamarosan kiszabadult, az ezt követő években már nem jutott jelentősebb megbízásokhoz.Riemenschneider a német késő gótika utolsó generációjához tartozott, szobrainak faragását mesteri fokra emelte, és jónéhány újítást is bevezetett. Az egyszínű, festetlen, fából faragott oltárok is jórészt az ő művei révén terjedtek el. Emellett a szobrász a műhelyét is mintaszerű szervezettséggel működtette. Mivel párhuzamosan több megrendelésre is dolgozott, egy-egy szobortípus akár több évtizeden át, szinte változatlan formában került ki a műhelyéből. A Szépművészeti Múzeum Madonnája a szobrász egyik ilyen népszerű, többször is megfaragott típusához tartozik, melynek nyolc további változata maradt ránk. Ezek olyannyira pontosan követik ugyanazt a mintát, hogy elkészítésükkor mintarajzokon túl feltehetően faragott modelleket is használtak. Ezt valószínűsíti az is, hogy fennmaradt néhány kis, alig félméteres Riemenschneider-faszobor, melyek egykor ilyen szerepet tölthettek be a műhelyben.Szőcs Miriam
hu
